Bejegyzések

Felház, ahogy én látom

Kép
Már jó pár hete, hogy először igazán felkeltette az érdeklődésemet a Felház nevű rendezvény. Akkor hallgattam meg annak a három fiatalnak a bizonyságtételét, akik ennek az eseménynek a szervezését hétről hétre vezetik. Bár szerintem a szervezés nem egészen pontos kifejezés, többet tesznek ők, mint puszta szervezkedés. Már akkor elhatároztam, hogy amint egy lehetőség adódik, elmegyek, megnézem, mi van valójában a szavak mögött. Mert a szavak meggyőzőek, őszinték voltak, legalábbis végig ezt éreztem, ám vagyok elég szkeptikus, ahhoz, hogy nem elégszem meg csak a szavakkal. Tegnap elmentünk, s nem csalódtam. Na, de: Ahogy ők mondják „A Felház egy hely, egy alkalom, ahol találkozhatsz Jézus Krisztussal úgy, ahogy Ő van, úgy, ahogy Te vagy.” S valóban az. Úgy kell elképzelni az egészet, mint egy olyan helyet, ahol biztosítva van a lehetőség bárkinek, hogy Jézussal időt tölthessen. Akár imádkozni akar egyedül, vagy közösségben, akár Igét olvasni, énekelni vagy épp ugrálni. S s

Ért hozzám

Néha egész közel jön hozzám, beszél velem. Másnak ez elképzelhetetlen, de az övéi tudják milyen hallani a pásztor hangját, tehát: Vitatkoztunk ... illetve én vitatkoztam Vele. Elég groteszk, nem? A "vita" tárgya az volt, hogy én mélységesen fel voltam háborodva azon, hogy nekem, a nagy Énnek, miért kell lealacsonyodnom egy másik ember szintjére, hisz szerintem igenis van különbség okos és kevésbé okos ember között. ( Egy ilyen kijelentés, gondolat már eleve nem egy értelmes, bölcs elme szüleménye, de erre is csak később jöttem rá. ) Nos, én éppenséggel dúltam-fúltam magamban, mikor Ő csak jött és leült mellém. Először próbáltam figyelmen kívül hagyni a jelenlétét, aztán kicsit megszégyelltem magam, s mégiscsak megkérdeztem, mit akar? Mire ő csak ennyit mondott:  - "Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." ( Róma 10,12 )

George Carlin

Tegnap este rábukkantam egy videóra. George Carlin egy ateista humorista adja elő benne, hogy szerinte miért nagy átverés az egész vallás dolog. Nem tudom megmagyarázni miért, de végignéztem a videót ( pedig voltak pillanatok mikor nehezen bírtam ). Elszomorított. Arra gondoltam, hogy hány és hány hasonló gondolkodású ember él még a földön, s nekem fogalmam sincs arról, hogy mit mondhatnék nekik, ha szembetalálkoznánk a nagyvilágban. Vajon van kiút ebből a mély Istentagadásból? Hogyan? - tudni akarom, hogy segíthessek... Majd a videó végén, mikor azt mondja " ha Isten létezik, sújtsa halállal a közönséget... sújtson halállal engem ", majd azon nevet, hogy semmi sem történik, még jobban elszomorodtam. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem haltak meg? Mármint, biztos sokan hittek volna egy ilyen után. -gondoltam. Aztán eszembe jutott, hogy a kegyelem idejét éljük. A mérhetetlen kegyelem idejét, az igazságos, de kegyelmes Isten nem sújt le, még nem. (Meddig nem?) Ő nem ke

A második IGEN

Kép
2010. május 8-án mondtam először IGEN-t, Istennek. A bűneimet addig már többször megvallottam neki, de csak ekkor tudtam őszintén kimondani életem legmeghatározóbb igenét, a „ Követsz-e engem? ” kérdésére. Azóta van új életem, azóta élem a világon a legboldogabb életet. Csodálom Isten kegyelmét, hatalmát és vezetését. Azóta vágyom tisztán élni minden nap, hozzá hű maradni örökre. Azóta vágyom arra is, hogy Isten válasszon nekem társat, s ne én magamnak. Hittem és bíztam abban, hogy Isten tudja mi, ki a legjobb nekem, mellém. Tudtam, hogy nem fog cserben hagyni, bár bevallom néha nem volt könnyű várni. Az a típusú lány voltam, vagyok, akinek elvárásai vannak. S most nem egy 100 pontos listát kell elképzelni kék szemmel, szőke hajjal és fehér lóval, hanem amolyan alapelveket, melyeket Isten helyez az ember lányának szívébe. Már régóta mondogatom, hogy nekem olyan férjem lesz, aki: 1 - „hívőbb”, mint én, azaz jobban ragaszkodik az Úrhoz, mint én, s mint hozzám; 2 – határozottabb

Elkövetett hibáink, ill. ezek pozitív és negatív hatásai magunkra és másokra

Kép
Emberek vagyunk. Hibázunk. Ez az élet természetes velejárója. A kérdés nem az, hogy hibázol-e vagy, hogy hányszor, hanem, hogy mit teszel azután. Nagyon sokszor egy-egy múltban elkövetett ballépés meghatározza a jelened és a jövőd, éppen ezért nem mindegy, hogyan kezeled ezeket, hogy mit lépsz azután a bizonyos esés után.  Talán ismerős az a kifejezés, hogy „kísért a múlt”, s az is meglehet, hogy nem csak hallottál róla, hanem már tapasztaltad is. Így bizonyára érdekel az, hogy egy bukás után mit kell tenned ahhoz, hogy ne csak negatív hatásokkal találd szembe magad. Ahhoz, hogy a hibáidnak pozitív hatásai is lehessenek rád és a környezetedre nézve három dolgot kell tenned: Istenre bízni a múltad, Istenre bízni a jelened és Istenre bízni a jövőd. Istenre bízni a múltat – megbocsátani önmagadnak Megszabadulni a „múlt kísértéseitől”, a baklövéseid miatt keletkező önmarcangolástól, a bűntől (ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz) csakis Istennel lehet. Hiszen Ő az, aki képes eltörö

Önző leszel vagy boldog? A valódi szolgálat egy én-központú világban

Kép
Fogalmazhatnánk úgy is, hogy: Önérvényesítés vagy szolgálat? Ám, ha jobban belegondolunk a kérdésben levő „vagy” szó helyett sokkal inkább az „és”-t kellene használnunk, hiszen az önérvényesítés nem zárja ki a valódi szolgálat meglétét, sem pedig fordítva. Bár lényeges tényező, hogy mit is értesz e két szó alatt. Ha az önérvényesítésre úgy tekintesz, hogy másokat figyelmen kívül hagyva a sikert és az anyagi célokat helyezed mindennapjaid előterébe, vagy „a cél szentesíti az eszközt” alapon valósítod meg önmagadat, akkor azt kell mondanom, ez szöges ellentétben áll a valódi szolgálaton alapuló élettel. Ha pedig a valódi szolgálat azt jelenti számodra, hogy önmagadat félretéve, háttérbe szorítva, másoknak kiszolgáltatva, másoknak, másokért élj, akkor szintén azt kell mondanom, hogy e két fogalom összeegyeztethetetlen. De ha nem ezt kell értened alattuk, akkor mégis mit. Az értelmezés kulcsa ez a „szeresd felebarátodat, mint magadat” dolog. Úgy értem ez az igevers már előre feltételezi

"Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket?"

Tegnap este elalvás előtt gondolkoztam. Igazából nem ez az említésre méltó információ, hiszen állandóan gondolkodom, de most mégis erről írok, mert... no de kezdem mégis máshol. Tegnap délután megkérdezte tőlem valaki, hogy mit tudok Lilithről. Igazából nem volt akkor pontos ismeretem róla, de azt tudtam, hogy Ádám első feleségeként emlegetik, s azt is, hogy a Bibliában róla ( konkrétan ) nincs szó. Elmondtam ezt az illetőnek, aztán még beszélgettünk egyébről is. ( a szellemvilágról is, vallásokról, meg ilyesmikről. Ő nagyon beleásta magát a keleti kultúrába, meg amúgy minden érdekli ami misztikus. Rengeteg hamis képe van ebben a témában, és mivel beszélgetni akart, én is elmondtam, hogy miben hiszek, s én hogyan látom ezt a világot, és azt, ami majd ezután jön. ) Az elmúlt héten még egy tanárommal is beszélgettem a teremtésről, a világ fejlődéséről, a Föld koráról, valamint arról, hogy hogyan létezik ennyi nyelv a világon. Nem vagyok egy nagy tudós, nem is tudok sokat ezekről a dolg
Kép
A reggeli csendességemben két dolog fogott meg nagyon. Az egyik, hogy Jézus a tökéletes teljesség. Benne lakik a Teljesség. Minden általa van, mindenen uralkodik. Rájöttem, hogy ezt igazából fel sem tudom fogni, mert Jézus nem az általam elképzelt legtökéletesebb lény, hanem annál sokkalta több. Azután pedig örültem annak, hogy Ő az én királyom. Hiszen, ha a Leghatalmasabb megváltottja,  gyermeke vagyok, akkor semmitől sem kell félnem. ( Kolossé 1,19 ) A másik gondolat ami nem hagy nyugodni, az a János evangéliumában olvasottaktól van. Ugyanis azt írja az ige, hogy a samáriai asszony szavának sokan hittek, majd Jézushoz mentek az emberek, és még többen hittek Jézus szavának, mint az asszonyénak, akinek ezt meg is mondták. Először is, szeretnék olyan ember lenni, akinek lehet hinni, akinek a szaván el lehet indulni. Úgy hirdetni a Krisztust, hogy akik hallanak, elinduljanak Hozzá. Másodszor pedig, mindig tudatában kell legyek annak, hogy az én szavam nem elég. Nem saját követőket ke

Már én is olvastam A viskót

Ma a kezembe került Paul Young könyve, A viskó. Pár éve mikor magyarul is megjelent, nagy volt körülöttem is a "viskó láz", de engem valahogy nem ragadott magával. Akkor úgy döntöttem én ebből most kimaradok, nem akartam elolvasni, mert...hát csak úgy... De ma mikor megláttam Johanna táskájában, aki épp készült visszaadni Zsuzsának a könyvet, valahogy nem hagyott nyugodni az a kérdés, hogy "miért ne?". Gyorsan meg is kaparintottam magamnak, aminek a következménye az lett, hogy az imaházból hazajövet már az ágyam szélén bújtam könyv lapjait. Mostanra már befejeztem az olvasást. Az első pár tíz oldal egészen magával ragadott, jó volt újra olvasni, hisz elég rég engedtem meg már magamnak azt a luxust, hogy regények által a fantáziavilágomba burkolózva töltsem el az időmet. A történet egészen hihető, s a főhős is szerethető ... az elején. Majd kezdett nekem egy kissé eltorzulni a könyv mondanivalója. Az nem zavart, hogy Isten fekete nőként volt ábrázolva, ezt még úgy,

Betlehemi csillag

Betlehem fölött ragyogó csillag napkeleti bölcsnek utat mutat.  Sötét éjben csak fénye világít,  keresőt vezet Krisztus jászoláig. Hát neked van-e fényed ragyogó, amely szüntelen Krisztusra mutató? Világa vagy-e ennek a világnak, hogy mások is Jézusra találjanak? Csillag vagy-e mely világít szüntelen, hogy életed sohase legyen fénytelen? Ha félsz, vagy túl sokáig vársz, a világra borulhat a sötét gyász. Hát ne engedd kihunyni fényed, ha Krisztusé egész lényed. Légy betlehemi csillag te is, ki másokat a kereszthez segít!

A SZÓLÁSSZABADSÁG ÉS ANNAK KORLÁTAI

        A diktatúrában a szólásszabadság a hatalmon levők véleményére korlátozódott. A demokratikus állam más, itt igenis létezik a szabad szólásszabadság ( mondjuk ), az már más kérdés, hogy most a többség véleményét kell osztanod, hogy minden jogod meglegyen ahhoz, hogy kimond amit gondolsz ( vagy épp mindenki más is gondol ) s biztonságban élhess ne csak mielőtt szólsz, hanem még utána is. A szólásszabadság tehát létező dolog, a szólás utáni szabadság már nem mindenütt. Természetesen mindezek ellenére meg van engedve, hogy szembe ússz az árral, vagy épp te legyél a fekete bárány … de vállalod? Mert ugye mindenki bőszen hangoztatja, hogy szólásszabadsággal rendelkezik, csak az a baj, hogy ez a bizonyos „mindenki” nem él vele. S akkor kérdem én: mi értelme? De, hogy épp ennyire cinikus ne legyek témán belül új bekezdést kezdek, nyitok vagy ahogy tetszik.         Mennyire lehet informált a XXI. századi ember? Mert ugyebár a szólásszabadság velejárója a szabad tájékozódás, informác

Istennel csendben

Háborgó tenger, vihar mi bennem dúl, felkavar. Szívem nyugtalan, fájdalom gyötör, mind hiába az a rengeteg gyönyör Nem vigasztal baráti szó, ölelés, bánatos szívemnek ez csupán kés döfés. Terhem alatt én összeroskadok, mikor hallom:"Én nyugalmat adok!" Összetörten tekintek fel az égre, ahonnan szerető Megváltóm néz le.   Becsukom a szemem s érzem fölemel Szorosan magához von és megölel. Rám néz s mondja, mutatja SZERETLEK! Én meg sírva csupán annyit: KÖVETLEK!     Föleszmélek, kinyitom a szemem, Végre békesség lakik bennem. Hisz csak mi vagyunk ketten, Én, Istennel csendben.                    (Lelkem nem bántja már e világ zaja. Egy célom van: megérkezni Hozzá haza.)

Álarc

Hasadó hajnal ragyog le rám, magányosan ülök a tó partján. Pillanata töredéke, hirtelen, egyszer csak ott terem mellettem. Kedvesen azt kérdi, hogy vagyok, Mire én csak vállat vonogatok. Hajthatatlan, egyre csak faggat, "Békén engem már senki sem hagyhat?" Hogyan? Mikor? Miért? Meddig? Elegem van, tűrtem, de csak eddig. Szóhoz jutva próbálom elzavarni, Ám rájövök, kénytelen vagyok elfogadni. Őt, ki kérdez, s rajtam átlát, Zavar, hogy nem hordhatok álcát, Pedig olyan jó mögé elbújni, S a világot odakint hagyni. De hát nem megy, Előtte lehetetlen, Félve ugyan de önmagam leleplezem. Felfedem ki vagyok, mi rejlik bennem, Ő meg figyelmesen követi tekintetem, Órák múltán, szép lassan befejezem, Szeretetét pedig csodálkozva felfedezem, Látom Ő így is szeret, egyszerűen, Valójában én is így vagyok nagyszerűen. Most ketten ülünk némán, a ringatózó tó partján. Álarcom immár a tó fenekén lapít, Így a felkelő nap ragyogja be arcom, az IGAZIT!