Életképek

Néha egész közel jön hozzám, beszél velem. Másnak ez elképzelhetetlen, de az övéi tudják milyen hallani a pásztor hangját, tehát: Vitatkoztunk ... illetve én vitatkoztam Vele. Elég groteszk, nem? A "vita" tárgya az volt, hogy én mélységesen fel voltam háborodva azon, hogy nekem, a nagy Énnek, miért kell lealacsonyodnom egy másik ember szintjére, hisz szerintem igenis van különbség okos és kevésbé okos ember között. ( Egy ilyen kijelentés, gondolat már eleve nem egy értelmes, bölcs elme szüleménye, de erre is csak később jöttem rá. ) Nos, én éppenséggel dúltam-fúltam magamban, mikor Ő csak jött és leült mellém. Először próbáltam figyelmen kívül hagyni a jelenlétét, aztán kicsit megszégyelltem magam, s mégiscsak megkérdeztem, mit akar? Mire ő csak ennyit mondott:  - "Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." ( Róma 10,12 )

Tegnap este rábukkantam egy videóra. George Carlin egy ateista humorista adja elő benne, hogy szerinte miért nagy átverés az egész vallás dolog. Nem tudom megmagyarázni miért, de végignéztem a videót ( pedig voltak pillanatok mikor nehezen bírtam ). Elszomorított. Arra gondoltam, hogy hány és hány hasonló gondolkodású ember él még a földön, s nekem fogalmam sincs arról, hogy mit mondhatnék nekik, ha szembetalálkoznánk a nagyvilágban. Vajon van kiút ebből a mély Istentagadásból? Hogyan? - tudni akarom, hogy segíthessek... Majd a videó végén, mikor azt mondja " ha Isten létezik, sújtsa halállal a közönséget... sújtson halállal engem ", majd azon nevet, hogy semmi sem történik, még jobban elszomorodtam. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem haltak meg? Mármint, biztos sokan hittek volna egy ilyen után. -gondoltam. Aztán eszembe jutott, hogy a kegyelem idejét éljük. A mérhetetlen kegyelem idejét, az igazságos, de kegyelmes Isten nem sújt le, még nem. (Meddig nem?) Ő nem ke

2010. május 8-án mondtam először IGEN-t, Istennek. A bűneimet addig már többször megvallottam neki, de csak ekkor tudtam őszintén kimondani életem legmeghatározóbb igenét, a „ Követsz-e engem? ” kérdésére. Azóta van új életem, azóta élem a világon a legboldogabb életet. Csodálom Isten kegyelmét, hatalmát és vezetését. Azóta vágyom tisztán élni minden nap, hozzá hű maradni örökre. Azóta vágyom arra is, hogy Isten válasszon nekem társat, s ne én magamnak. Hittem és bíztam abban, hogy Isten tudja mi, ki a legjobb nekem, mellém. Tudtam, hogy nem fog cserben hagyni, bár bevallom néha nem volt könnyű várni. Az a típusú lány voltam, vagyok, akinek elvárásai vannak. S most nem egy 100 pontos listát kell elképzelni kék szemmel, szőke hajjal és fehér lóval, hanem amolyan alapelveket, melyeket Isten helyez az ember lányának szívébe. Már régóta mondogatom, hogy nekem olyan férjem lesz, aki: 1 - „hívőbb”, mint én, azaz jobban ragaszkodik az Úrhoz, mint én, s mint hozzám; 2 – határozottabb

Emberek vagyunk. Hibázunk. Ez az élet természetes velejárója. A kérdés nem az, hogy hibázol-e vagy, hogy hányszor, hanem, hogy mit teszel azután. Nagyon sokszor egy-egy múltban elkövetett ballépés meghatározza a jelened és a jövőd, éppen ezért nem mindegy, hogyan kezeled ezeket, hogy mit lépsz azután a bizonyos esés után.  Talán ismerős az a kifejezés, hogy „kísért a múlt”, s az is meglehet, hogy nem csak hallottál róla, hanem már tapasztaltad is. Így bizonyára érdekel az, hogy egy bukás után mit kell tenned ahhoz, hogy ne csak negatív hatásokkal találd szembe magad. Ahhoz, hogy a hibáidnak pozitív hatásai is lehessenek rád és a környezetedre nézve három dolgot kell tenned: Istenre bízni a múltad, Istenre bízni a jelened és Istenre bízni a jövőd. Istenre bízni a múltat – megbocsátani önmagadnak Megszabadulni a „múlt kísértéseitől”, a baklövéseid miatt keletkező önmarcangolástól, a bűntől (ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz) csakis Istennel lehet. Hiszen Ő az, aki képes eltörö

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy: Önérvényesítés vagy szolgálat? Ám, ha jobban belegondolunk a kérdésben levő „vagy” szó helyett sokkal inkább az „és”-t kellene használnunk, hiszen az önérvényesítés nem zárja ki a valódi szolgálat meglétét, sem pedig fordítva. Bár lényeges tényező, hogy mit is értesz e két szó alatt. Ha az önérvényesítésre úgy tekintesz, hogy másokat figyelmen kívül hagyva a sikert és az anyagi célokat helyezed mindennapjaid előterébe, vagy „a cél szentesíti az eszközt” alapon valósítod meg önmagadat, akkor azt kell mondanom, ez szöges ellentétben áll a valódi szolgálaton alapuló élettel. Ha pedig a valódi szolgálat azt jelenti számodra, hogy önmagadat félretéve, háttérbe szorítva, másoknak kiszolgáltatva, másoknak, másokért élj, akkor szintén azt kell mondanom, hogy e két fogalom összeegyeztethetetlen. De ha nem ezt kell értened alattuk, akkor mégis mit. Az értelmezés kulcsa ez a „szeresd felebarátodat, mint magadat” dolog. Úgy értem ez az igevers már előre feltételezi

Tegnap este elalvás előtt gondolkoztam. Igazából nem ez az említésre méltó információ, hiszen állandóan gondolkodom, de most mégis erről írok, mert... no de kezdem mégis máshol. Tegnap délután megkérdezte tőlem valaki, hogy mit tudok Lilithről. Igazából nem volt akkor pontos ismeretem róla, de azt tudtam, hogy Ádám első feleségeként emlegetik, s azt is, hogy a Bibliában róla ( konkrétan ) nincs szó. Elmondtam ezt az illetőnek, aztán még beszélgettünk egyébről is. ( a szellemvilágról is, vallásokról, meg ilyesmikről. Ő nagyon beleásta magát a keleti kultúrába, meg amúgy minden érdekli ami misztikus. Rengeteg hamis képe van ebben a témában, és mivel beszélgetni akart, én is elmondtam, hogy miben hiszek, s én hogyan látom ezt a világot, és azt, ami majd ezután jön. ) Az elmúlt héten még egy tanárommal is beszélgettem a teremtésről, a világ fejlődéséről, a Föld koráról, valamint arról, hogy hogyan létezik ennyi nyelv a világon. Nem vagyok egy nagy tudós, nem is tudok sokat ezekről a dolg

A reggeli csendességemben két dolog fogott meg nagyon. Az egyik, hogy Jézus a tökéletes teljesség. Benne lakik a Teljesség. Minden általa van, mindenen uralkodik. Rájöttem, hogy ezt igazából fel sem tudom fogni, mert Jézus nem az általam elképzelt legtökéletesebb lény, hanem annál sokkalta több. Azután pedig örültem annak, hogy Ő az én királyom. Hiszen, ha a Leghatalmasabb megváltottja,  gyermeke vagyok, akkor semmitől sem kell félnem. ( Kolossé 1,19 ) A másik gondolat ami nem hagy nyugodni, az a János evangéliumában olvasottaktól van. Ugyanis azt írja az ige, hogy a samáriai asszony szavának sokan hittek, majd Jézushoz mentek az emberek, és még többen hittek Jézus szavának, mint az asszonyénak, akinek ezt meg is mondták. Először is, szeretnék olyan ember lenni, akinek lehet hinni, akinek a szaván el lehet indulni. Úgy hirdetni a Krisztust, hogy akik hallanak, elinduljanak Hozzá. Másodszor pedig, mindig tudatában kell legyek annak, hogy az én szavam nem elég. Nem saját követőket ke