péntek, január 16

A reggeli csendességemben két dolog fogott meg nagyon. Az egyik, hogy Jézus a tökéletes teljesség. Benne lakik a Teljesség. Minden általa van, mindenen uralkodik. Rájöttem, hogy ezt igazából fel sem tudom fogni, mert Jézus nem az általam elképzelt legtökéletesebb lény, hanem annál sokkalta több. Azután pedig örültem annak, hogy Ő az én királyom. Hiszen, ha a Leghatalmasabb megváltottja,  gyermeke vagyok, akkor semmitől sem kell félnem. (Kolossé 1,19)
A másik gondolat ami nem hagy nyugodni, az a János evangéliumában olvasottaktól van. Ugyanis azt írja az ige, hogy a samáriai asszony szavának sokan hittek, majd Jézushoz mentek az emberek, és még többen hittek Jézus szavának, mint az asszonyénak, akinek ezt meg is mondták.
Először is, szeretnék olyan ember lenni, akinek lehet hinni, akinek a szaván el lehet indulni. Úgy hirdetni a Krisztust, hogy akik hallanak, elinduljanak Hozzá. Másodszor pedig, mindig tudatában kell legyek annak, hogy az én szavam nem elég. Nem saját követőket kell "gyűjtenem", az én feladatom, Jézushoz vezetni a keresőket, hogy utána ők maguk is személyesen hallják és tudják, hogy Ő valóban a világ üdvözítője. (János 4, 39-42)

Nincsenek megjegyzések: