Néma csönd van, üres a temető
Közepén egyetlen sivár sírkő.
Körülötte sok díszes márványlap.
Rideg testek nyugszanak a föld alatt.
Egyedül vagyok és hallgatok,
Egy szál virágot szorongatok
Bámulom a kopár sírkövet
Erőtlenül felé közeledek.
Virágom elhelyezem és némán sírok,
Zokogó szívem körülveszik a sírok.
Tomboló orkán bennem a fájdalom,
Szerettem immár többé nem láthatom.
Villámként hasít belém a tudat
Kit keresek nincs is a sír alatt.
A lelke Atyjához a Mennybe szállt,
Mit e földi létben annyira várt.
Szomorú vihartépte szívemben
Helyére kerül minden csendben.
Az orkán okozta kár után
Felragyog szívemben a napsugár.
S egész lényem újra pompába öltözik,
Várja míg Megváltójához ő is hazaköltözik.
(Veress Mirjám, Érszőllős,
2014.08.14)
Megjegyzések