Néma csönd van, üres a temető Közepén egyetlen sivár sírkő. Körülötte sok díszes márványlap. Rideg testek nyugszanak a föld alatt.
Egyedül vagyok és hallgatok, Egy szál virágot szorongatok Bámulom a kopár sírkövet Erőtlenül felé közeledek.
Virágom elhelyezem és némán sírok, Zokogó szívem körülveszik a sírok. Tomboló orkán bennem a fájdalom, Szerettem immár többé nem láthatom.
Villámként hasít belém a tudat Kit keresek nincs is a sír alatt. A lelke Atyjához a Mennybe szállt, Mit e földi létben annyira várt.
Szomorú vihartépte szívemben Helyére kerül minden csendben. Az orkán okozta kár után Felragyog szívemben a napsugár.
S egész lényem újra pompába öltözik, Várja míg Megváltójához ő is hazaköltözik.
(Veress Mirjám, Érszőllős, 
2014.08.14)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A második IGEN

Felház, ahogy én látom

Betlehemi csillag