Életképek

Emberek vagyunk. Hibázunk. Ez az élet természetes velejárója. A kérdés nem az, hogy hibázol-e vagy, hogy hányszor, hanem, hogy mit teszel azután. Nagyon sokszor egy-egy múltban elkövetett ballépés meghatározza a jelened és a jövőd, éppen ezért nem mindegy, hogyan kezeled ezeket, hogy mit lépsz azután a bizonyos esés után.  Talán ismerős az a kifejezés, hogy „kísért a múlt”, s az is meglehet, hogy nem csak hallottál róla, hanem már tapasztaltad is. Így bizonyára érdekel az, hogy egy bukás után mit kell tenned ahhoz, hogy ne csak negatív hatásokkal találd szembe magad. Ahhoz, hogy a hibáidnak pozitív hatásai is lehessenek rád és a környezetedre nézve három dolgot kell tenned: Istenre bízni a múltad, Istenre bízni a jelened és Istenre bízni a jövőd. Istenre bízni a múltat – megbocsátani önmagadnak Megszabadulni a „múlt kísértéseitől”, a baklövéseid miatt keletkező önmarcangolástól, a bűntől (ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz) csakis Istennel lehet. Hiszen Ő az, aki képes el...

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy: Önérvényesítés vagy szolgálat? Ám, ha jobban belegondolunk a kérdésben levő „vagy” szó helyett sokkal inkább az „és”-t kellene használnunk, hiszen az önérvényesítés nem zárja ki a valódi szolgálat meglétét, sem pedig fordítva. Bár lényeges tényező, hogy mit is értesz e két szó alatt. Ha az önérvényesítésre úgy tekintesz, hogy másokat figyelmen kívül hagyva a sikert és az anyagi célokat helyezed mindennapjaid előterébe, vagy „a cél szentesíti az eszközt” alapon valósítod meg önmagadat, akkor azt kell mondanom, ez szöges ellentétben áll a valódi szolgálaton alapuló élettel. Ha pedig a valódi szolgálat azt jelenti számodra, hogy önmagadat félretéve, háttérbe szorítva, másoknak kiszolgáltatva, másoknak, másokért élj, akkor szintén azt kell mondanom, hogy e két fogalom összeegyeztethetetlen. De ha nem ezt kell értened alattuk, akkor mégis mit. Az értelmezés kulcsa ez a „szeresd felebarátodat, mint magadat” dolog. Úgy értem ez az igevers már előre feltételezi...