Életképek

Már jó pár hete, hogy először igazán felkeltette az érdeklődésemet a Felház nevű rendezvény. Akkor hallgattam meg annak a három fiatalnak a bizonyságtételét, akik ennek az eseménynek a szervezését hétről hétre vezetik. Bár szerintem a szervezés nem egészen pontos kifejezés, többet tesznek ők, mint puszta szervezkedés. Már akkor elhatároztam, hogy amint egy lehetőség adódik, elmegyek, megnézem, mi van valójában a szavak mögött. Mert a szavak meggyőzőek, őszinték voltak, legalábbis végig ezt éreztem, ám vagyok elég szkeptikus, ahhoz, hogy nem elégszem meg csak a szavakkal. Tegnap elmentünk, s nem csalódtam. Na, de: Ahogy ők mondják „A Felház egy hely, egy alkalom, ahol találkozhatsz Jézus Krisztussal úgy, ahogy Ő van, úgy, ahogy Te vagy.” S valóban az. Úgy kell elképzelni az egészet, mint egy olyan helyet, ahol biztosítva van a lehetőség bárkinek, hogy Jézussal időt tölthessen. Akár imádkozni akar egyedül, vagy közösségben, akár Igét olvasni, énekelni vagy épp ugrálni. S s...

2010. május 8-án mondtam először IGEN-t, Istennek. A bűneimet addig már többször megvallottam neki, de csak ekkor tudtam őszintén kimondani életem legmeghatározóbb igenét, a „ Követsz-e engem? ” kérdésére. Azóta van új életem, azóta élem a világon a legboldogabb életet. Csodálom Isten kegyelmét, hatalmát és vezetését. Azóta vágyom tisztán élni minden nap, hozzá hű maradni örökre. Azóta vágyom arra is, hogy Isten válasszon nekem társat, s ne én magamnak. Hittem és bíztam abban, hogy Isten tudja mi, ki a legjobb nekem, mellém. Tudtam, hogy nem fog cserben hagyni, bár bevallom néha nem volt könnyű várni. Az a típusú lány voltam, vagyok, akinek elvárásai vannak. S most nem egy 100 pontos listát kell elképzelni kék szemmel, szőke hajjal és fehér lóval, hanem amolyan alapelveket, melyeket Isten helyez az ember lányának szívébe. Már régóta mondogatom, hogy nekem olyan férjem lesz, aki: 1 - „hívőbb”, mint én, azaz jobban ragaszkodik az Úrhoz, mint én, s mint hozzám; 2 – határozottabb...