hétfő, október 3

Ma viszonylag korán keltünk. Vagyis az eddigiekhez képest, mert általában 9-ig még pihenek, visszaalszok Énókkal együtt. De ma kellett menjünk Debrecenbe, így már fél 8-kor felkeltem.
Először az egyetemre mentünk be, megkaptam a csoporttársaimtól az eddig felvett hanganyagokat, majd egyeztettünk még pár dolgot, s utána indultunk hallásvizsgálatra a Kenézybe.
Időpontra mentünk, de várni kellett. Nekünk még nem is olyan sokat, de az anyukáknak akik előttünk érkeztek többet. (egyébként találkoztam az egyik nővel, akivel egyszerre szültünk:) ).  Nem igazán vagyok kibékülve a magyar egészségügyi rendszerrel. Időpontra hívnak csecsemővel, majd várni kell, s utána probléma, ha a gyerek már nyugtalan. S mindez még tűrhetőbb lenne, ha legalább biztosítanának egy pelenkázó szobát (szoptatóst nem is merek álmodni), s nem egy wc-n ülve kéne az 1 hónapost megetetni. Eme helyzet igazából nem háborított fel nagyon, mégis hangot adtam panaszomnak a váróteremben, mikor láttam, mást is zavar a szituáció. Nem kellett volna. Csak panaszra, indulatra indítottam mást is. István figyelmeztetett utólag, s jól tette. (mert ő is velünk volt, mint mindenben résztvevő friss édesapa). Örülök, hogy figyel rám, s nem siklik el afelett, ha nem jót cselekszem, érzékeny a bűnre. Én is az akarok lenni. A szavaimat áldásra használni, s számmal Istent dicsőíteni mindig.
Délben pedig a gyerekorvossal találkoztunk az egy hónapos státuszvizsgálaton. Énók szépen fejlődik, kis pufók most már.
Délután pedig mindhárman aludtunk egyet. Jól esett nagyon a tegnapi nap és éjszaka után. Aztán Istvánnal scrabble-t is játszottunk, most ez a módi nálunk, mert új játék nekünk, a hétvégén vettük. Utána István tanult, én meg Énókot szórakoztattam.
Szép az élet! :)

Nincsenek megjegyzések: