kedd, október 18

Ma elfáradtam inkább szellemileg, mint fizikailag. Kicsit úgy érzem magam, mint aki szét van esve. Csak úgy telnek a napok, egyik a másik után én meg nem haladok úgy igazán semmivel. Az igazi elcsendesedés is nehéz mostanában. Úgy hallottam, meg tudtam, hogy van ez így a gyerek megszületése után, de azért én szerettem volna kivétel lenni. S ami számomra a legelszomorítóbb, hogy igazából nincs ezzel a szétszórtsággal bajom különösebben, de aztán meg mégis, fura ez a kettősség, küzd bennem a szangvinikus a kolerikussal :)). De mivel elhatározáson alapulnak a dolgok, szerintem, így ma úgy döntöttem összekapom magam, s jobban igyekszem behozni a lemaradásom.
A tanulással nem nagyon, de le vagyok maradva. Ennek oka leginkább, hogy nincs hozzá túl sok kedvem, s amikor meg lenne, akkor meg tuti jön egy vendég :)), s mire elmegy Énók is felébred. Ironikus az életem mostanság, de azért szeretem. Ma tehát számba vettem a tanulnivalót, s fejben minden tárgyhoz készítettem tanulási-tervet. 
A tanulás, feleséglét és Énók mellett pedig még itt van pár dolog, amit rám bízott az Úr, ma ezekért is többet imádkoztam, sokat gondolkoztam a továbbiakon. Az első a leplezetlenül oldal, most kicsit nehezebb a moderálása, meg az írás is (írni már két hete nem tudtam én, sok gondolatom volt, de egyik sem forrt ki rendesen, ami el is szomorított, éreztem a hiányát a nyugodtabb csendességtartásnak). A többiek viszont rendszeresen írnak, s látom azt, hogy sokakat építenek az oldalon megjelent írások. Így ez ad erőt. Most fog érkezni egy bizonyságtétel is örülök, hogy ír, az akit megkértem. Meg imádkozok még rendszeres áhítat/cikkírókért, mert szükség van rájuk.
A héten böjtölünk Istvánnal. Vagyis csak ő nem eszik, én igen a szoptatás miatt, én más területeken tartok böjtöt. E.-ért kezdtük el, s már most van eredménye, hála érte. Magunkért is imádkozunk, hogy Krisztusban erős bástya lehessünk, egymás számára, a gyermekünk (gyermekeink) számára, s mások számára is.
Aztán én nem tudom, hogy de valahogy mindig belekeveredek az ilyen "úttörésekbe". Szóval a debreceni gyülekezetben nincs baba-mama kör, s most fog indulni egy. Egy édesanya fejezte ki az igényét facebookon, mire én lelkesen mondtam a "legyen!"-t. Így most ott tartunk, hogy vagy 15 édesanya szeretné, ha lennének rendszeres alkalmak és én meg már megint egy kezdeményezés részese, irányadója vagyok. Ma találkoztam Klarisszával (az édesanya, aki először fejezte ki, hogy szeretné ha lenne), imádkoztunk együtt, s beszélgettünk. Most ismertem meg őt. :) Két hét múlva lesz az első közös alkalmunk, addig pedig minden napra imát hirdettem meg azoknak, akik majd találkozni fogunk, hogy imádkozzunk együtt (azonos időben mindenki otthon) áldásért, az alakulóban lévő csoportért s azért, hogy biztos alapokra épüljünk majd fel. Azért remélem, hogy az első alkalom után lesz még mellettem más vezetőegyéniség is, mert én ismét irtó kevés vagyok mindehhez. Imádkozom ezért nagyon. 
Most Ezékiel könyvét olvasom. elképesztő volt az az ember, hogy mi mindent vállalt az Úrért (pl. "marhaganéjon sütött kenyeret evett több mint egy évig"), rájöttem, hogy azért, mert látta Isten dicsőségét, az Ő fényességét. Úgy szeretnék én is teljesen odaszánt életet élni, gyümölcsözőt. Hasznos eszköz lenni, még akkor is, ha az fáj, ha az itt a földön hálátlan munka, akkor is ha nehéz. Mindig csak Rá tekinteni. Nekem ez még nem megy, nem tudnék egy totálisan hálátlan nép között szolgálni. 
Istvánnal pedig családi áhítaton a Jób könyvét tanulmányozzuk. Ő meg a másik csodaember számomra. Feddhetetlen volt, s úgy beszélt Istenről, mint akinek élő reménysége van. Pedig, akkor Krisztus még nem is jött el. S én, akinek valóban van, lehetne élő reménysége, aki már sokkal többet tudok, mit Jób akkor, hányszor és hányszor elbukom. A feddhetetlenség nekem nagy cél. 
Délután, miután hazaértünk Énókkal, leültem tanulni is, sikerült is valamennyit. Örültem neki.
Este beszéltünk édesapámmal is, készülőben van a csempekályha a nappalinkba. Jaj, már nagyon várom, unom már ezt a szobát :)), nekem kell a változatosság. Egyszer itt, egyszer ott akarok majd szoptatni, tanulni, lenni. :D
Most pedig várom..juk, hogy Énók is elálmosodjon, s lefeküdhessünk. :D

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

muszaly tanulni /? nem lehet egy evig szabin a gyerek mellett ?

vmirjam írta...

Nem muszáj, de érdemes. Ez az utolsó félévem, decemberig tart, plusz a vizsgaidőszak januárban (utána már "csak" az államvizsga lesz, de az majd csak júniusban, s addig "semmi"). S nem lenne értelme halasztani, ha így is megy. Később nem lesz könnyebb, s most ha nehéz is, kapok erőt Istentől. :)

Hajnalka Hiri írta...

Mirjám mikor en babysitter voltam a gyereket reggel 7kor keltettek es este 7 kor agyba tettek. Nem mindig aludtak el azonnal voltak kivetelek de nagyon jo belvalt rendszer volt ez. A gyerek agya is es a tied is este tizenketto eloott pihen. Probald meg, talán sikerul Puszillak es ne ess szet legy eros az Urban. A msi igemet szeretnem továbbadni neked ami a magyar Bibliába nincs benne de az Angolban igen 2 Sámuel 10:17
(talán az ujford-ban benne van) 'The Lord will do what is good in his eyes' es ez pontosan igy van az anyukakkal is akikkel találkozni fogsz. Imádkozhatok h az Ur adjon neked kijelentest es erositsen meg. Kell az ilyesmi. Ne felj kezdemenyezni! Puszi és legy eros

Hajnalka Hiri írta...

Ja es persze delben is aludt a gyerek...

vmirjam írta...

:)