péntek, október 21

Énók tegnap végigaludta az éjszakát. Olyan jó érzés volt arra ébredni REGGEL, hogy világos van. Igaz én a már megszokott időben felébredtem de gyorsan vissza is aludtam, gondolván még a hátralévő 10-20 percet is kihasználom. ... aztán meg csak fél 9-kor ébredtünk együtt. Énók pedig csak evett és aludt délig.
Én készítettem reggelit, s Istvánnal együtt reggeliztünk szépen terített asztalnál. :)

Majd a napunk úgy telt, hogy én is, István is tanultunk. Egyikünk sem ment egyetemre, számot vetve úgy láttuk itthon ma jobban haladunk. Így is lett. Ő a tervezett ütemben halad eddig, én meg már csak két órányi anyaggal, plusz másik kettőnnyivel egy másik tárgyból vagyok lemaradva. Szuperség. Szeretek tanulni, ismét érzem. És szeretek a kisfiammal lenni, folyton érzem.

Tovább olvastam az Ezékiel könyvét. még mindig csak Izráel népének elpusztulásáról beszél Isten. S megfogalmazódott bennem ismét, megerősödve, hogy Isten nem csak kegyelmes, szerető Isten, hanem Igazságos Bíró, ítélő Isten. S, hogy eljön majd a nap, amikor meg kell állnom az Ő ítélőszéke előtt. S akkor nem fog számítani semmilyen földi gazdagság (a mai részben ez volt kiemelve, hogy elpusztul minden gazdagságuk, s csak az életükért fognak küzdeni, nem fog nekik számítani már semmi földi dolog, sőt még élni sem fognak már.)
"szemétté teszem áldozóhalmaitokat" - mondta az ÚR. Úgy belém hasított, hogy bár lenne bennem is szemétté minden ami bálvány, minden ami időt, energiát vesz el attól, hogy Istennek tetsző életet élhessek.
"úgy cselekszem veletek, ahogy megérdemlitek. ... ahogy ti cselekedtetek" - elöntött a hála azért, hogy Isten nem érdemeim szerint bánik velem. Újból hálát adtam Krisztus áldozatáért, azért, hogy vére érdemében én is (áldás)örökös lehetek, én is élhetek. Szeretném, ha ez a hála egész életemet jellemezné, s végigkísérné. Soha el nem feledve, hogy a kegyelem, amit nap, mint nap kapok ajándék, amiért Valaki drága árat fizetett. Hogy éljek ezzel a kegyelemmel, de soha nem éljek vissza vele. :)

Nincsenek megjegyzések: