csütörtök, október 13

A délelőttöt itthon töltöttem, István Debrecenben volt, sikerült elintéznie a legtöbb tervezett dolgot, csak orvosi papírt nem kapott, azt majd máskor, mástól.
Fél 1 után ért haza, én addig nagyjából elkészültem, s adtam is át neki Énókot. Mert ugyebár órára nem mentem, a leckéket el kellett kérnem, s Eszterhez is mentem kontrollvizsgálatra. Letelt a 6 hét. Elképesztő. 
Szóval találkoztam a csoporttársaimmal most szünetben, így tudunk beszélgetni is egy kicsit, aminek örültem. Utána mentem Eszterhez, aki szerint minden rendben velem. A vizsgálat után még beszélgettünk egy ideig, szeretek vele csak úgy eszmét cserélni, vagy csak úgy megnyílni.
Majd beugrottam édesanyámhoz átadni neki az eszterpénzt, hogy Judit elvihesse a hétvégén Váradra. 
S már 4 óra volt mire hazaértem, nagyon erős fejfájással. Útközben jutott eszembe, hogy "ma még nem is ettem". Akartam, de hol ez, hol az jött közbe, s utána meg elfelejtettem. Hazaérve István készített nekem szendvicset, míg szoptattam. Jól esett. Utána meg aludtam is egy kicsit, István pedig időközben még vigyázott Énókra, aki meg nem akart aludni. Az alvás segített. Most jobban vagyok, és nagyon hálás feleség. Nagyszerű férjem van, aki rendkívüli édesapa. Ezt ma is bizonyította. 

Nincsenek megjegyzések: