péntek, szeptember 30

Újra itt. Hogy milyen gyakran, s meddig, nem tudom, de most itt vagyok.
Változik az életem napról-napra, az elmúlt évben különösen. Legutóbb épp anya lettem, s most ebből állnak a mindennapjaim, amellett, hogy feleség vagyok. S ez így is lesz kb. hétfőig, amikortól meg még tanuló egyetemista is leszek, megint... még mindig.
István tegnap dolgozott utoljára a Vámosgépnél. Nagy áldás volt a nyáron ez a munkahely, hálás vagyok érte. Most tanulni fog ő is, írja a szakdolgozatát. Szélerőművet épít. Tetszik nekem, hogy ilyen nagy fába vágta a fejszéjét, ... felnézek rá (emiatt is). Most Margittán van, épp ezügyben, az édesapjával készítik az alkotóelemeket. Holnap jön haza. Én itthon vagyok Énókkal. Nem túl izgi egy napunk, szinte mindegyik ugyanúgy telik, de valahogy, egészen megmagyarázhatatlanul élvezem, nagyon is. Szeretem az anyaságot.
Ma meglátogatott Beáta (ettől volt a "szinte" az előző mondatban, mert hogy szoktak jönni látogatók, s olyankor kicsit másképp telik a nap). Jó volt beszélgetni, s látni, hogy indul neki ő is az újnak. :)

Mára már elfáradtam, hétfőn megfáztam, a lázat tegnap felváltotta a köhögés, jobban vagyok, de még nem vagyok teljesen ép. Így pihenek, mikor tudok.

S mindeközben sokat gondolok a Linda Dillow konferenciára, ahová nagyon vágytam, vágyok ... de lélekben ott leszek holnap, s holnapután is. S bár hozna ébredést, megújulást sokaknak ez az alkalom.

Nincsenek megjegyzések: