vasárnap, június 7

Váradebrecenifi (tagolja mindenki, ahogyan akarja)

Ma szint korán keltem, 5-kor, így megint kevés alvás jutott nekem az éjszaka. Reggel nem tudtam villamossal menni, így biciklivel "száguldottam" végig a városon, hogy idejébe ott legyek a megbeszélt helyen. A kezdésre, 9-re, pont megérkeztünk. Ugyanazt tudom mondni, mint a tegnapira, megérte elmenni. Jó volt találkozni a régi és új ismerősökkel. S bár ma már nagyon fáradt voltam, fájt a fejem is, de azért még tudtam élvezni mindent. Tetszett, ahogy együtt dicsértük az Urat, ahogyan együtt imádkoztunk, játszottunk, impróztunk, beszélgettünk stb.
 A leginkább az fogott meg, hogy a sofőrünk, aki a buszt vezette, beült velünk az alkalmakra, az egész napot velünk töltötte. Figyelt és rengeteg kérdése volt, valamint nagyon jól látja a dolgokat. Beszélgettem vele a nap folyamán többször is, feltöltött az az érdeklődés, csodálat, ami benne volt. Bár megismerné Jézust, mint személyes megváltóját. Ámen.
Már most várom a következő hasonló alkalmat.
A délutáni istentiszteleten bizonyságot is tettem. Ehhez, még annyi hozzáfűzendő, hogy mikor elvállaltam, hogy beszélni fogok, több olyan téma, megtapasztalás is eszembe jutott, amiről tudtam volna beszélni, ezt óhajtottam a legkevésbé elmondani, de hát az Úr gondolatai nem az én gondolataim.



le kell szokjak az "öööm"-zésről



látszik rajtam az alváshiány

Nincsenek megjegyzések: