péntek, június 19

Fáradtan, de írok

Csütörtök
Délelőtt tanultam, 11-re mentem vizsgázni. Fél óra várakozás után úgy döntöttem elmegyek a Járási Hivatalba beszerezni a még szükséges papírokat a szociális ösztöndíjhoz. Fél egy után értem vissza, nem sokat haladt a sor, szóbeli volt. Mikor sorra kerültem a tanárom lecsapott egy hisztit az ekcémám miatt (komolyan nem lehetett eldönteni, hogy ő most hipohonder vagy csak ennyire szereti lejáratni a másikat...magát), amin én csak nevetni tudtam, a többiek úgyis meg voltak sértődve helyettem is. Engem valahogy nem tud megbántani az ilyesmi.
Délután elmentem vásárolni az esti programra. Majd összeállítottam a kérdéses játékot, végül biciklire ültem (úgy néztem ki, mint egy málhás szamár, meg is néztek rendesen az emberek). Ifi után Émivel elkészítettük a termet az emeleten. Évzáró lánykört tartottunk, ottalvással, s minden földi jóval.
Nagyon örülök annak, hogy együtt lehettem a többiekkel, az este minden percét élveztem. A játékot, a beszélgetést, a filmezést, a viccelődést, a komolyságot ... mindent.

Péntek
Tízre mentem a NAV-hoz az igazolásokért, utána megint a Járási Hivatalhoz (össze-vissza küldözgetnek, nagyon nem tetszik ez a  rendszer). Mikor visszaértem az imaházhoz, a lányok már épp a reggeli befejezésénél tartottak. Tartottunk egy közös áhítatot, imádkoztunk, majd készítettünk egymásnak igekártyákat. Végül összepakoltunk és kitakarítottunk. Hálás vagyok értük.
Én ezek után mentem még el édesanyám munkahelyére, szintén igazolásért. Utána pedig az egyetemre leadni a papírokat, meg a beadandómat. Otthon ebédeltem, majd elmentem az imaházba az otthagyott csomagjaimért.
Négy után tudtam egy kicsit megszusszanni. Este haza indultunk, Émi is jött, nálunk tölti a hétvégét. Már előre érzem, hogy szuper lesz.... most is az.

Nincsenek megjegyzések: