hétfő, május 25

Pünkösd

Visszajöttünk Debrecenbe, már ma este, édesanyám meg én. Itt van internet. Fura, hogy hiányzik, ha nincs, pedig lehet élni nélküle.Néha kell is, mármint élni nélküle.
Áldott hétvégében lehetett részem. Különleges pünkösd volt, körzeti ünnep, bemerítés, bizonyságtételek, és minden, ami csak kell, ahhoz, hogy az ember úgy érezze csodálatos élete van. Most tudatosult bennem az, hogy a körzetünkben több a roma, mint a magyar. Tudtam én ezt eddig is, csak most, hogy így mind együtt voltunk megvilágosodtam; s azt kívántam bár a ugyanannyi magyar ember szíve is összetörne Isten előtt, mint amennyi roma testvérrel együtt ünnepelhettem.
Külön örültem Pamela fehér ruhájának is, osztálytársam volt még 6-7 osztályban. Minden olyan szép volt, örömteli. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a bemerítés a legszebb ünnep, igaza volt. Bár a pünkösdi bemerítés talán még a legszebbnél is szebb.
Vasárnap este megírtam a beadandómat, végre. Már szombaton neki kezdtem az olvasásnak, az információszerzésnek, de az írásnak nem. Éjszaka be is fejeztem. Lehetne jobb, hibátlanabb, de most már elküldtem (mert lejárt a határidő), majd meglátom mit szól hozzá a tanár. A halálbüntetésről írtam, érdekes, megdöbbentő dolgokat tudtam meg még az olvasás közben. Talán majd itt is írok erről még, de most már itt az ideje, hogy lefeküdjek aludni.
(... szombat este megnéztem Judittal a Monte Cristo grófja című filmet, dvd-n, mert net az ugye nem volt.)


Nincsenek megjegyzések: