csütörtök, május 21

Vannak napok, mikor valami rosszul esik, mikor haragszom, vagy épp elkeseredek. S igazából nem tudom ilyenkor mi lenne a legjobb, mit kellene tenni vagy mondani, tehát inkább csak hallgatok. Vannak napok, mikor hiányzik a magánszférám, mikor szeretnék egyedül lenni, de nem lehet. Vannak napok, mikor csak úgy jön, leül, végzi a kis dolgát, beszél velem vagy mással, s nem veszi észre, hogy épp zavar, megszakítja a reggeli csendességem (ez szokott a legfájóbb lenni), vagy a koncentrálásom. Nem hibáztatom érte, elfogadom. Vannak napok, mikor ez nem jó, amikor nehezebb hálásnak lenni.
De még ha nehéz is, igyekszem örülni, hálásnak lenni és szeretni, meg Istenre tekinteni, mert úgy minden szebb. Csak vannak napok ...

Nincsenek megjegyzések: