szerda, május 20

Ifi, vizsgák, vezetés, lányok

Na, akkor itt az ideje a beszámolásnak. Olyan gyorsan telik az a kevésnek tűnő időm, hogy csak kapkodom a fejemet jobbra, balra s azon gondolkodom, hogyan lehetséges, hogy már ilyen sok esemény megtörtént.
Péntek délután én is útra keltem a debreceni fiatalokkal, hogy a hétvégét Kétegyházán tölthessem. Nekem már az odaút is áldásos volt, remekül elbeszélgethettem a mellettem ülővel.
Kétegyházán pedig némi kavarodás után ugyan, de rendkívüli szobatársakat kaptam. Becsöppentem a "csapatukba".
marad a gyerek, ha játszik
Nagyon tetszett a program, a esti játékok (a közösek és a szobánkban játszottak is), az előadások, a csoportbeszélgetés, a fórumbeszélgetés, a pizzázás, és a játszótér (igen, megrohamoztunk egy játszóteret is szombat este). Szóval én nagyon élveztem a hétvégét, úgy érezem egyre inkább be tudok illeszkedni.
Mondjuk volt egy pár perc, mikor elkapott az az érzés, gondolat, hogy én igazából most tartozok ide is, oda is (otthon), de tulajdonképpen már se oda, még se ide. Persze szemlélet kérdése mindez, viszont azért mégis van benne valami, nem? - hiszen kapok itt is áldást, otthon is, de itt is kimaradok és otthon is valamiből. Ez az ingázás nem mindig olyan könnyű, de formálódok ez által is, és igyekszem a legtöbbet kihozni ebből, magamból.
új barát
Szó, ami szó örülök, hogy új barátokat szereztem az ifis hétvégén, remélem ők is rátaláltak bennem a barátra. Egyébként ez a barát dolog nekem mostanában elég furán alakul, nehezen megy a nyitás, mert olyan vagyok, aki nem szereti a felületes dolgokat, vagy mindent adok, vagy semmit. Csak, ahhoz, hogy mindent tudjak, merjek adni, bizalom kell, ahhoz meg idő.
Vasárnap délután értünk haza, Debrecenbe. Még épp idejében ahhoz, hogy részt vehessek a délutáni összejövetelen az imaházban, ahol volt lehetőségem bizonyságot is tenni, beszámolni a hétvégémről. Mondtam is a testvéreknek, hogy nem tudom "itt", hogy szokás, de mi otthon, Érszőlllősön, ha missziós útról, konferenciákról, áldott hétvégékről hazatérünk beszámolunk a gyülekezetnek, hogy épüljünk, osztozzunk egymás örömében, és részesüljünk mind az áldásban.
Az egyetemiekre is rátérve, egy kicsit, megemlítem, hogy hétfőn, kedden elő vizsgám volt. Emiatt pénteken még vaciláltam is, a szívem húzott az ifi felé, az eszem meg a tanulás irányába. Végül, mint a fentiek is mutatják a szívemre hallgattam, de tanulnivalót is magammal vittem. Szombat délután és este rendbe szedtem a  jegyzeteimet, ennyire tellett. Izgultam a vizsgáim miatt, de aggódni nem aggódtam, Istenre bíztam magamat. Hétfő reggel pedig már hat előtt felkeltem, hogy tanuljak is végre valamit, úgy mentem el vizsgázni, hogy tudtam bármi lesz is, az a javamat szolgálja. Kedd reggel szintén.
Ismét volt alkalmam megtapasztalni azt, hogy ha ott vagyok ahol Isten látni akar, ha Rá szánom az időmet, energiámat, akkor Ő azt sokszorosan visszaadja. Megáldott, a hétfői dolgozatomra megkaptam a 4-es, a keddire pedig az 5-ös megajánlott jegyet. Alig hittem a szememnek, mikor megláttam az emailt (Magyar alkotmányból még elmegyek javítani a vizsgaidőszakban, vesztenivalóm úgy sincs). Boldog vagyok és hálás. Olyan csodálatos, hogy a hatalmas Istennek még az ilyen kis Mirjámokra is, mint én, gondja van.
Még egy leírni való esemény történt ... vagyis kettő. Kezdem azzal, amelyik előbb jutott eszembe: tegnap először voltam kint a forgalomban sofőrtanoncként. ...khm... hát, hát sok a kocsi a városban, és a lámpa is, meg a tábla is, meg a gyalogos és biciklis, mindenből és mindenkiből sok van, és nekem ezt még fel kell dolgozni... "izé" megszokni.
A másik pedig, hogy Narnia-maraton indítottunk a lánykörös lányokkal, meg azokkal, akiket elhoznak magukkal. Az egész abból áll, hogy a következő hetekben, minden kedden megnézünk egy részt a filmsorozatból (közte amúgy lesz még egy lánykör is). Tegnap volt az első alkalom, nagyon jó volt, legalábbis nekem biztosan.


ui.: Jaj igen, édesapám hazajött tegnap, még nem találkoztunk, így a hétvégét még jobban várom, mint máskor.

- még több kép -

stratégiai megbeszélés
szoborcsoport
előadás
csoportbeszélgetés - "csopbesz"

pizzázás ... vagyis az út odáig

2 megjegyzés:

mutter írta...

...egy kicsit az én leányom is vagy! ;) ♡

vmirjam írta...

igen <3