vasárnap, május 3

Anyák napján


hiányzik, hogy otthon legyek vele. Mivel ez most nem adatott meg, csak írva tudtam köszönteni.
Drága édesanyám,
Ne félj attól, hogy megnövök, s már nem szeretlek,
hogy nagyként már nem leszek a te kicsiny gyermeked.
Nem változik semmi, ezt ígérem neked:
Örökre megmaradsz anya, s én meg gyermek.
Hisz lényem hálás neked mindenért. 
Az örömtől csillogó két szemedért,
A miattam bánattól bús tekintetért, 
A könnyeidért, mik értem hulltak, 
Szavaidért, mik mindig bátorítottak, 
Illatodért, mely nekem nyugalmat ad, 
Mosolyodért, mi engem örömre fakaszt, 
Figyelmedért, mit rám áldozol,
Imáidért, melyekben szüntelen hordozol. 
Összekulcsolom én is két kezem,
Hálával telten szólítom meg Istenem:
Köszönöm jó Atyám, 
Köszönöm az édesanyám, 
Köszönöm Istenem, hogy szívet adtál nekem,
Szívet, mellyel szerethetem őt, ki életét megosztotta velem.

Mindez egy töredéke annak, ami bennem van, hiszen csak szavakba önteni ezt a szeretetet nem lehet.


Nincsenek megjegyzések: