csütörtök, május 14

A mai sikersztorim

Kevesebbet tanultam, mint ahogy azt előre elterveztem.
Este, pedig pudingfőzés közben sikeresen felgyújtottam a "konyhát". Na jó, ez erős túlzás, de egy konyharuhán már nagyobb a lyuk, mint maga a ruha, és a puding mellé sült almát és sült banánt is fel lehet szolgálni.
Az esetet a következőképpen kell elképzelni, hogy élethű is legyen: vagyok én és a tűzhely, ami inkább "áramhely", mert nem lángol csak világít, no meg forrósodik, de nagyon gyorsan. Szóval ez, a nem lángoló tűzhely ritkán van használva, így általában egy terítővel szoktuk letakarni, amin emeletes tálcán gyümölcsök vannak. A lényeg, hogy én, a sok ész, felhajtom a terítőt, nem leszedem, felhajtom, és elkezdem forralni a tejet. A baj ott kezdődik, amikor a tejben indokolatlanul fekete pöttyök jelennek meg. Nos, ekkor én, a megint okos,  kikapcsolom az épp használatban levő "karikát", igazából bekapcsolok még egyet, azt amelyik a terítő alatt van. Míg a tej leszűrése folyamatban van, az a karika szépen melegedik a terítővel együtt. Mire a tej visszakerül a helyére, már gyanús a szag. Nézem itt, nézem ott, szaglászok jobbra-balra, s mikor nagy gyanútlanul felemelem a terítőt, az már lángol.  Én hadonászok, lehajítom a földre, közben a másik kezemben tartom a tálcát a füstölgő gyümölcsökkel. Majd lerakom, utána egy csupor vízzel eláztatom a terítőt, meg a szőnyeget.  Ekkor jelenik meg mama: "-Te mit csinálsz?". "- ...ööm ... pudingot főzök."

Hát igen, van még mit fejlődni ...

Nincsenek megjegyzések: