kedd, április 21

Összefoglaló

Már nem csak a gondolat marad, a tettek mezejére lépek. A múlt héten rengetegszer szerettem volna írni, de nem volt rá lehetőségem, viszont több jegyzetet, emlékeztető gondolatot is feljegyeztem ide-oda, hogy majd bepótolhassam a lemaradást. Nem egészen kronológiai sorrendben, de itt a beszámoló:
Vettünk, édesanyám meg én, egy új laptopot nekem, sajátot. Örülök neki, régóta vágytam rá. Most erről pötyögök. Szerdán érkezett meg amúgy, édesapám vette át, én pénteken kaptam meg, mikor hazaértem.
Júlia nálam töltötte a vakációt. Egyszerűen fantasztikus volt az egész hét. Már várom a következő hasonló alkalmat, immár Beátával. A múlt hétvégén Szőllősön voltunk, meg Kécben, ahol evangelizáció volt, szolgáltunk a fiatalokkal és a zenekarral.
Hétfőn jöttünk át Debrecenbe. Már a reggel is izgalmakkal teli volt, hiszen nem volt „cazierem”, erkölcsi bizonyítványom (Margittán akármikor nem lehet menni kivenni; …jaj amúgy pénteken voltam bent a suliban, beszélgettem az igazgatónővel, s találkoztam Rend tanárnővel is, olyan jó volt). A határőr azonban, az arckifejezése okozta előítéleteket megcáfolva, rendes volt, egy „legközelebb kell az is”-al elengedett. Így délelőtt el tudtunk intézni néhány ügyet Júliával: voltunk a postán, a bankban, a sofőriskolánál s a boltban is. Délután moziztunk. Megnéztük a Cipőbűvölőt. Adam Sandler film, vígjáték, de mégis komolyabb a megszokottnál. Én már jó előre megmondtam, hogy mi lesz a filmvégi csavar. Azt hiszem néha alkotó fejjel nézek filmeket, olvasok könyveket, Másképp gondolkodom úgy.
Kedden a lánykörre készültünk. Közösen igekártyákat dekoráltunk, én pedig készültem még a beszélgetésre is. No, meg kedd délelőtt voltam először vezetni. Nagyon élveztem. Komolyan, én ezt a sofőrösdit nagyon fogom szeretni. A lánykör ismét áldott volt. Olyan jó tapasztalni azt, hogy Isten használ. Örülök, annak is, hogy megoszthatunk egymással imatémákat, s ez valóban kihasznált lehetőség. Van kikkel, és kikért imádkoznom. A fogadalomtétel és az engedelmesség volt a témánk, Jefte lányának történetét vettük. Júlia azt mondta: A lánykör nekem külön élmény volt! Fantasztikus volt :D. Nagyon boldog és hálás vagyok emiatt (is).
Szerdán elvittem Júliát az egyetemhez, és a Nagyerdőre sétálni. Tetszett az is, neki is, nekem is. Egy csomó képet készítettünk egymásról, magunkról, élvezkedtünk... selfieztünk :) Este pedig VIFI-re mentünk, ahol nagyon jó beszélgetésben volt részünk. S én is megismerhettem még pár új arcot. Egyre több embert tudok már összekötni, ez a ki kihez tartozik dolog, kezd összeállni a fejemben.
Csütörtökön pláza nap volt. Igazi csajos program, nem mintha a többi nem az lett volna. Vásároltunk, én is találtam magamnak egy új felsőt. Fagyiztunk és sült krumpliztunk is. Kinéztem magamnak egy laptop táskát is, amit péntek délelőtt meg is vásároltam. Voltunk a Fórum tetején, mindig elcsodálkozok a kilátáson (bár a Hóreben a kaputetejéről sokkal gyönyörűbb látvány tárul elém). Ifin is voltunk. Sipos Márk tartotta az előadást. Nagyon tetszett, jó volt az üzenet is. Egyenes, szókimondó ember, van egy kis Meláth Attillás, szórakoztató stílusa, de jó volt. Tényleg. Az alkalom végén lehetőségem nyílt beszélgetni és imádkozni az egyik lánnyal. Örülök a bizalmának, bár nem tudom kész vagyok-e arra, hogy valakinek a bizalmasa legyek (így).
Ezen az estén hangzott el az is, hogy rengeteg fiatal van, aki nem mer nyitni a gyülekezetében lévő idősebb generáció felé, vagy az, aki merne, de nincsen kihez fordulnia. Épp ezért fogalmazódott meg bennem az is (megint), hogy nagyon hálás vagyok a lelki „mentoraimért”, azokért a nálam idősebbekért, akikhez bizalommal fordulhatok, akikre számíthatok. Írtam is a legközelebbieknek néhány köszönő sort aznap este, hogy tudják fontosak nekem, szeretem őket.
Az a gondolat is megfogott az előadásból, hogy a „Sátán nem tudja a mi gondolatainkat, csak nagyon jó emberismerő”. Az jutott egyből eszembe, hogy ez mekkora előny nekünk (ha igaz), s milyen rémisztő is a másik oldalról, ennyire kiszámítható lennék? Ennyire ismeri a gyengéimet?
Péntekre tanulást terveztünk, félig sikerült is. Ajándékot is (szuvenírt) vásároltunk Júliával az otthon maradottaknak. Este pedig hazautaztunk.
A héten volt még egy megrázó esemény is számomra. Egy haláleset, egy hívő, idős nénit megerőszakolt, majd megfojtott egy börtöntöltelék. Összedőlt bennem egy világ, én…én … én azt hittem mi hívők, azért valamilyen védettség alatt állunk … hogy velünk ilyen nem történhet meg…. s mégis … nem értem. Szomorú, felháborító, mégis arra buzdít, hogy még inkább Istenben bízzak.
a remek hét emlékére
Szombaton a Szatmári Regionális Ifjúsági konferencián vettünk részt (Júlia, Emő, Zsuzsa, édesanyám, mint sofőr és én). Nagyon áldott nap volt a szombati, a vasárnapot az interneten követtem, még úgyis átjött az üzenet. A hétvége témája: Épüljünk együtt. Rendkívül sokat jelentett nekem Novák Zsolt  szombat délutáni prédikációja. Elsőként bátorítás volt nekem az, hogy hallhattam: „Akarj lelki naggyá válni. Ez jó kívánság.”. Aztán nagyon szíven ütött az a mondat, hogy „Sokkal többet ér 1 perc Istennel, mint 1000 perc Istenért.” Elgondolkoztam, s rengeteg ige is eszembe jutott, többek között az efézusi gyülekezethez írt levél a Jelenések könyvéből. Rádöbbentem arra, hogy sokkal jobban kell szeretnem Istent, hogy meg kell újuljak a felé irányuló szeretetemben. Örülök, hogy volt lehetőségem az imádkozásra, arra, hogy kérjem Őt, adja az első szeretet tüzét a szívembe. Hiszem, hogy meghallgatott. „Újulj meg!”- mondta nekem Novák Zsolt .. ámen.
Isten szerelmese vagyok, így Tőle várom minden nap az üzenetet, az Ő hangját hallva ragyog fel a tekintetem. :)

néha még én is szépnek látom magamat :))

Nincsenek megjegyzések: