szerda, április 22

Hit

Délelőtt voltam az egyetemen. Ismét elmaradt a demokrácia elméletek óránk. A tanár úr beteg. Sajnálom őt, az óra elmaradását már kevésbé, már csak azért is, mert így több időm maradt egyébre. Az egyetemről a parkba mentem egy órára. Csak úgy, hogy legyek csendben, csak én és a gondolataim, meg Isten. Azt hiszem be fogom ezt vezetni, legalább heti egyszer, már úgyis jön a szép idő. Ma az első fél óra gyorsan eltelt, utána már csak vonszolta magát az idő, de azért élveztem, meg kivártam a "csönd" végét.
Júlia keze munkája a Nagyerdőn

Ezt követően a városba mentem vásárolni az ifis hirdetőtábla dekorációjához. Egy keretet kivéve már minden megvan, azt pedig majd jövőhétre beszerzem, mást úgysem tudok tenni jelenleg. Hazaérve rendbe szedtem a politikatudomány jegyzeteimet, hogy tanulni tudjak a jövő heti zh-ra.
Este Vifi helyett elmentem Barbival (édesanyám munkatársnője) egy koncertre édesanyám helyett (ő nem tudott elmenni). A Nagytemplomban volt a koncert, Kardos-Horváth János énekelt. Jó hangja van, vannak jó gondolatai is, de nekem ő már túl ökumenikus vallás terén, s itt értem ezt úgy, hogy az összes világvallást kedveli vagy nem is tudom mit gondol. Ő sem tudja tulajdonképpen miben, kiben hisz, csak, hogy valamiben biztos. Egyszerűen én csak azt nem értettem, hogy került ő a nagytemplomba? Azért, mert elénekelt két-három istenes dalt olyat, mint a Tüzed Uram Jézus vagy a Teremts bennem tiszta szívet Istenem? Amúgy totál nem találtak ezek az énekek a többihez, a saját szerzeményeihez, épp ezért valószínűnek tartom, hogy csupán formaiság volt az előadásuk, bár nem tudom minek, ha a többit úgyis hagyták neki elénekelni. Elkeserítőnek tartom, hogy Isten házában nem Róla van szó, nem Ő van a középpontban, sőt. Másrészt sajnálom ezt az embert, valamikor elindult a helyes úton aztán "zseniálisan" elhagyta azt.
...talán...

A koncert után Barbi elvitt forró csokizni, mivel borzasztóan hideg volt a templomban és teljesen átfagytunk. Beszélgettünk, élveztem, örültem neki. Ő sem tudja mit hisz, remélem még idejében rá jön arra, hogy mit kell.
Egyébként ennél a hit témánál elgondolkoztam azon, hogy hogyan létezik az, hogy valaki nem hisz, nem tud hinni. Egyáltalán létezik? Mert annyiszor hallottam már, hogy "nem tudom hinni, tisztelem benned, s irigylem, hogy te igen, de nekem nem megy". Szomorú dolog ez... s ilyenkor nagyon hálás vagyok a hívő családomért, azért, hogy a gyülekezeten belül nőhettem fel (olyan fura, felnőttem). S nagyon nem értek egyet azzal, hogy a keresztyén családban felnőtt gyermekeknek nehezebb megtérni, mint azoknak, akik a világból jönnek. Egyáltalán nem nehezebb, annyival előrébb vagyunk, hatalmas áldás ez, és csak ócska kifogás a nehezebbség, Kívánom, hogy erre minden gyülekezetben felnőtt gyermek rájöjjön, és hozza meg ő is élete legfontosabb döntését; valamint azt, hogy kapjon hitet az, akinek nincs ... kapjon Istenbe vetett hitet.... vagy legalább reményt, mert abból már lehet hit, mivel: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."(Zsidók 11,1)
Köszönöm Istenem a reményt, köszönöm a meggyőződést, köszönöm a HITet. :)

Nincsenek megjegyzések: