kedd, április 21

:)

Megint voltam vezetni. Azt látom, hogy nekem ez még valahogy nagyon nem megy. Egy csomó minden van a fejemben, tudom mit kellene csinálnom, de a lábam és a kezem, mégsem engedelmeskedik olyan hamar, mint kellene. Remélem belejövök, mert amúgy tényleg vagány lenne.
Ma pihentem, a keddi napom általában ilyen, kivéve mikor lánykör van, de tulajdonképpen az is kikapcsolódás csak másmilyen. Kell ilyen nap is a héten, jót tesz nekem. Tanulni is szerettem volna ma, fogok is még. Jövő héten ZH, meg amúgy is itt a nyakamon ez a számon kérős időszak. Ideje összekapnom magamat tanulás ügyileg, ha a következő félévben is igényt tartok az ösztöndíjra, már pedig tartok. Aztán nem csak ezért, hanem, mert csak... jobban érzem magam, ha jól teljesítek... ez a "fránya" maximalizmus bennem is megvan.
Kiderült, hogy holnap megint elmarad a nem kedvenc órám, és ennek most kimondottan örülök, több időm lesz arra, amit elterveztem.
Még valami, már rég megfogalmazódott bennem, de a leírásig eddig nem jutottam el. Ha Istennel indul egy nap, akkor mindenre sokkal több idő marad. S az indulást értem úgy, hogy miután kinyitom a szemem, magamhoz térek, a Biblia után nyúlok először, s majd csak utána kezdek készülődni oda ahova kell. Minden reggel tartok áhítatot, volt úgy, hogy nem az Igével kezdtem, hanem az maradt utoljára az indulás előtt ... azok a reggelek mind olyan kapkodósak voltak. A mai nem. :) Egy jó tanács magamnak, s másnak is: Ha túl rohanós az életed és úgy érzed kevés időd van, akkor tölts több időt Istennel. Ez kissé paradox, de beválik. Tényleg.

Egy másik dolog is foglalkoztatott ma. Több számomra fontos személytől is kaptam azt a tanácsot, hogy "Élvezzem a fiatalságomat. Ne legyek túl komoly, bolondozzak. Ne vegyek annyi terhet magamra." Elgondolkoztam azon, hogy vajon ők ismernek engem jobban magamnál, vagy ennyire nem látnak egészben. Hiszen tény, hogy az átlagnál komolyabb, érettebb vagyok, de csak bizonyos dolgokban. Egy csomó más területen meg olyan gyermeki vagyok, talán nagyon is.
Egy biztos, jól érzem magam a bőrömben, élvezem az életemet, és szeretem mindazt, amit csinálok. Viszont azt is észrevettem magamon, hogy szeretek megfelelni a környezetemnek. Most nem arra gondolok, hogy jobban, mint Istennek, hanem, hogy néha jobban, mint önmagamnak (itt a kulcsszó amúgy a néha, mert vannak dolgok, amiben nagyon is határozottan rugalmatlan vagyok, elsősorban elviekben, hitben (tudom Kihez ragaszkodom), de más területen is). Ám ezen gátlásaimat igyekszem levetkőzni. Csak néha nehéz. Például lehet, hogy nevetséges a következő, de leírom: a szombat esti koncertet nagyon élveztem, Istenre figyeltem, önmagamra, s örültem a mellettem levőkkel. Olyan felszabadult voltam, és ez alatt nem azt kell érteni hogy őrjöngve ugráltam, táncoltam vagy ilyesmi, hanem boldogan és vidáman ültem/álltam végig a koncertet.  Aminek a következménye a koncert után egy gúnyos megjegyzés volt valaki részéről, aki "figyelt": "Láttam nagyon élvezted az éneklést. Benne voltál.". Nem tudom megmagyarázni miért, de akkor ez rosszul esett. Persze nem fogok adni a szavára, legközelebb is jól fogom érezni magamat, ha vidám vagyok, ha meg nem, akkor azt is ki fogom mutatni. Csak néha zavar ez a megfigyelés alatt levés, ez az elöl járás. Előnyök és hátrányok, ilyen az élet. :)

Nincsenek megjegyzések: