vasárnap, március 22

Van ez így

Tegnap voltam elsősegély tanfolyamon. Vagány volt, egy csomó új dolgot tanultam meg. S még a babát is újra tudtam éleszteni, persze csak miután már kétszer kinyírtam. Remélem a vizsgán sikerülni fog minden. Igazából nem értem miért kötelező tudnom az újraélesztést meg még jó pár "orvosis" cuccot, ahhoz, hogy legyen jogosítványom, de ha ez a szabály, hát oké, megtanulom. Csütörtökön lesz a vizsga, addigra felkészült kell legyek, mert az próbálkozásnak elég drága mulatság lenne. A tanfolyam négyig tartott, azután indultam haza. Hétre már Szőllősön is voltam. Úgy volt, hogy én vezetem le a beszélgetést ifin, de mivel sokan nem jöttek el (hatan voltunk, a többiek evangélizáción, voltak, vagy épp betegen otthon, másoknak egyéb dolga akadt), így csak elmondtuk egymásnak az imatémáinkat és imádkoztunk.
Ma délelőtt voltam a vasárnapi iskolában. Délben beszélgettem Lidivel, átadtam neki egy nyakláncot, amit vettem Leánál. Délután vitatkoztam édesanyámmal. Én is sírtam, ő is sírt, van ez így nálunk. Végül kibékültünk... vagyis igazából megbékéltem, mert én voltam az egész okozója. Később megnéztem a kicsikkel a Jégkorszak 2-t. Eddig ezt a részét a sorozatnak nem láttam, így nem tudtam, hogy ennyire humoros. Jól szórakoztunk. Estére édesanyámék elmentek Micskére, én a két kicsivel (és papával) otthon maradtam. Voltunk imaházban. Az esti üzenet számomra: "Harcra fel! Győzz az indulataid felett! Az, aki nem tud győzni már itt ezen a Földön, nem lehet győztes a Mennyben sem. Legyen hát győzedelmes életed!".
Kellett volna ma is írjak beadandót kutmetodból, de nem találtam olyan eseményt, ami annyira magával ragadott volna, hogy írni tudjak róla, tehát holnap majd csak másokat hallgatok.

Nincsenek megjegyzések: