hétfő, március 30

Felelősség

Szerintem életemben ennyire még nem voltam megijedve, mint ma. Most tudtam csak átérezni, mi is játszódhatott le édesanyámban a nyáron, mikor azt hitte a tengeren, hogy eltűnt Virág. Vagy, hogy miért féltettek engem mindig úgy a vendéglátóim "annak idején". Na szóval az a helyzet, hogy Pálma megnyert egy pályázatot így Sárvárra utazik irodalmi táborba. Velünk jött át a határon, én voltam a meghatalmazott, hiszen már nagykorú vagyok. A határon nem is volt semmi gond, hála az Úrnak, sokat imádkoztunk ezért, mert nekem nem volt időm elmenni kikérni az erkölcsi bizonyítványomat. Itt fűzöm még hozzá azt is, hogy egyébként nem is értem miért köteleznek arra, hogy az legyen nekem/nálam, ha már a szülő rám bízta a gyerekét.
Megérkezve Debrecenbe én még megírtam kutatásmetodológiából a beadandómat, majd elmentünk az egyetemre. Pálma is jött velem, kíváncsi volt. Végig is ült két órát (ami négyet jelent), majd arra hivatkozva, hogy ő megunta azt mondta haza akar menni. Mondtam neki várjon meg, még van egy óra, s utána megyünk együtt, de azt mondta hazatalál. Így elmagyaráztam neki, hogy jut el a lakásunkig, majd mondtam, hogy ha eltéved jöjjön vissza hozzám. Elment.
Elkezdődött a következő az óra, vége is lett, de ő nem jött vissza, így gondoltam hazatalált. Mikor hazaértem én is, akkor szembesültem azzal, hogy sehol sincs. Papáék nem látták azóta mióta elmentünk. Nos, én nem tudom leírni, hogy mi minden játszódott le akkor bennem, de nagyon megijedtem, és felfogni sem tudtam, hogy lehettem ennyire felelőtlen, hogy elengedjem egyedül, mikor rám volt bízva. Kétségbeesetten mentem vissza az egyetemre, hátha látta ott valaki. A portások nem tudtak semmit, emiatt még jobban elkeseredtem, és ekkor futottam össze az egyik tanárommal, aki mondta, hogy látta őt az emeleti folyosón. Rohantam fel, s mikor megláttam nagyon nagy megkönnyebbülést éreztem, bár még most sem vagyok teljesen magamnál.
Ott ült egy padon, gondolta majd csak rátalálok. (azon a folyosón mentünk fel a terembe, de én már másol mentem le). Hazajöttünk, végre együtt. Jól van ő is, én is, de én egy életre megtanultam, hogy most már felnőttem és igenis sokkal nagyobb felelősség hárul rám, s a rám bízottakat nem hagyhatom magukra még akkor sem, ha már nagyra nőttek és határozottak. Kegyelem, hogy az ijedtségnél nem történt komolyabb baj.
Ezek után mentünk el az állomásra megvásárolni a vonatjegyeket az utazáshoz (papa fogja őt elkísérni Sárvárig, egyedül már biztosnem engedném; a hazaútjára is szerveztem mellé segítséget az átszállásoknál). Nem rég értünk ismét haza. Most kezdek neki a tanulásnak. Nem így terveztem, de most ez van. Imádkozom, hogy holnap reggel az elsősegélyvizsgám sikerüljön. Hiszem, hogy minden rendben lesz.

Amúgy a hétvégém nagyon jól telt, szép volt, csak keveset aludtam. Örülök, hogy Pálma velünk töltötte a Virágvasárnapot.

Nincsenek megjegyzések: