vasárnap, február 22

dB - Konferencia 3.

Tegnap elfelejtettem írni arról, hogy az éneklés alatt, talán most először láttam egy lányt, aki őszintén, ugrálva, felemelt kézzel énekelt. Ezt jó volt látni, nyilvánvaló volt, hogy mindezt nem megjátssza, hanem teljesen átéli, szívből dicséri Istent.
A délelőtti előadás is tetszett, bár hiányoltam az igeolvasást. Úrvacsora osztás is volt, ami után együtt énekeltük az Áldott legyen a frigy című éneket. A végén még elköszöntem a régi és új ismerősöktől, majd igyekeztem, hogy elérjem a buszt. Az igyekezettemmel azonban nem sokra jutottam, mert a jelzőlámpa, gondolom elromlott, öt percen keresztül piros volt úgy, hogy közben az autók folyamatosan jöttek-mentek, köztük a „buszom” is szépen ott hagyott. Elballagtam e gy másik megállóba egy másik buszhoz, majd a központban átszálltam egy villamosra, végül kb. 40 perccel később, mint szerettem volna, de hazaértem.
Itthon egyszerűen csak bedőltem az ágyamba és elaludtam. Fáradt voltam, nagyon, a fejem is fájt, az nem nagyon. Hat után ébredtem csak fel. Ekkor láttam neki a kutmetod házi megírásának, vagyis életem első aktuálpolitikai esemény elemzésének.
A alábbiakban pedig olvasható az írásom, hogy majd évek múltán is láthassam hogyan bontogattam szárnyaimat. A köztudatban Médiaháború - de valójában is az?

Nincsenek megjegyzések: