péntek, március 13

Időt kérek!

Nagy kár, hogy az élet hasonlít a sportra, kivéve ebben az "időt kérek!" dologban.  Ugyanis rohan előttem az idő. Sokszor úgy érzem, hogy csak rángat maga után, s képtelen vagyok utolérni még önmagamat is. Elég abszurd, de így van. Annyira gyorsan telnek a napok, hogy azon kapom magam, megint eltelt egy nap, egy hét, még egy hét, és már egy hónap is. Péntek van, haza megyek, holnap Perecsenyben leszek a gyerekekkel, zenenapon (Mirjám, mint gyerektanító a zenenapon - irónikus). Azután jön a vasárnap, s utána meg kezdődik minden előröl, anélkül, hogy megállhatnék legalább egy perce úgy, hogy közben nincs lelkifurdalásom az elszalasztott idő miatt. Brrr.  Néha azt kívánom bárcsak megállíthatnám az időt, nem végleg, csak annyira, hogy minden függőben lévő dolgot befejezzek és az elmaradottakat bepótoljam. S minduntalan mikor rájövök, hogy erre nincs lehetőségem legörbül a szám, s közben az idő csak megy tovább. ...
Még vannak befejezetlen jegyzeteim, vagyis egyes órákról nincs rendes jegyzetem, csak hangfelvételem. Időbe kerül ezek begépelése. Időbe...
Ma viszont igyekeztem beosztani a napi 24 órámat, hátha így többre jutok, mint amúgy. Szóval most 10-ig még befejezem ezt, elkészülök, majd elmegyek az OTP irodájába... azért, mert tegnap sikeresen elnyelettem a bankkártyámat. Én nem tudom, hogy lehetek ennyire... nem is tudom, hogy nevezik az ilyet ... a lényeg, hogy elfejetettem a PIN kódomat, pedig már használtam a kártyám, a kódot is. Ráadásul nem is kaptam azt a kódot, hanem én találtam ki, talán épp ez volt a probléma. Szóval, most kénytelen vagyok elmenni és beismerni gyarlóságom, bármennyire is ciki lesz.
Utána egy sofőriskolához megyek érdeklődni, bár ha meggyőzőek és szimpatikusak, talán más helyet fel sem keresek (tudod, az idő miatt :P).
Hazafelé elmegyek vásárolni, hétfőn süteményt sütök... ööm kekszet, a keddi lánykörre és ahhoz kellenek a hozzávalók. Apropó lánykör, létre kell hozzak egy eseményt facebookon.
Terveim szerint legkésőbb egyre már itthon leszek, amikor nekikezdhetek a kutmetod házim megírásának, mert a hétvégén már nem lesz rá időm... időm. Azt követően pedig, egy levelet kellene megírjak, amit már régóta halasztgatok. Majd megint írok, de már egy pályázatra esszét vagy valami olyasmit. :) Az idő telésének köszönhetően  már indulhatok is haza, Érszőllősre.
Hajrá!

Nincsenek megjegyzések: