kedd, február 17

Szünet

Az elmúlt két hetem remekül telt, s ezért úgy döntöttem az egyetemi szünidőt a blogolásra is kivetítem. Voltam beteg is a "nagy mosás" után, így a vásárhelyi vakációzásnak lőttek, de legalább otthon lehettem szombaton a gyerekklubban, vasárnap, pedig a vasárnapi iskolában. Vasárnap délután édesapámmal, Zsuzsával és Efivel Diószegen, majd a váradi roma gyülekezetben  voltam evangélizációs alkalmon. Az éjszakát váradon töltöttem H.M.-nál, reggel pedig buszra szálltam és elindultam Udvarhelyre. Vásárhelyen egy fél óra erejéig még Napsugárral is találkozhattam, örültem a kevésnek is.
Udvarhelyen pedig annyira jó volt, hogy haza sem akartam onnan jönni. Feltöltődtem, kimondottan élveztem a beszélgetéseket Evódiával (és Pálmával is), de talán mégis az volt a legjobb, hogy "csak léteztem". Nem kellett semmiért sem aggódni (nem mintha máskor kellene, csak na), nem volt rám terhelődve semmilyen felelősség ... minden olyan nyugodt volt, és ezt nagyon szerettem. Ilyennek képzeltem mindig a kiváló vakációzást. Na jó, talán a fejfájás elmaradhatott volna, de ennek ellenére is remekül éreztem magam, még ha ez nem is mindig látszott rajtam (Lajos bátyám többször is megkérdezte: "miért búslakodsz Mirjám?"- pedig nem is voltam szomorú, csak az ábrázatom, s az is csak a fejfájás miatt). Beszélgettünk,bevásároltunk, babát látogattunk, filmeztünk, főztünk, s minden jót csináltunk. Pálma pénteken, a haza indulásom előtt, még síelni is elvitt, ha lehet azt síelésnek nevezni. Inkább volt az domb mászás síléccel a nyakunkban, és sok nevetés, mint síelés, de elsőnek ez is jó volt ... a kedvemet mindenképp meghozta a következőhöz.

Délután indultam haza, illetve Váradra, ahonnan reggel hat előtt indult a vonatom Margittára, onnan édesanyám vitt haza. Délelőtt voltam a gyerekklubban "frissen és üdén", majd az ifjúsági alkalomra gyártottam az igekártyákat. Délután meglátogatott Fran, ez volt a nap legjobb része, nagyon örültem a találkozásnak, nagyon jó volt látni. Egészen fel voltam pörögve aznap, talán az alváshiány, meg a fokozott öröm (a találkozás miatt) okozta.
Az esti ifiről elkéstem, mivel édesapám megkért, hogy helyette vegyek részt az RMDSZ 25. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen a kultúrotthonban. Rémunalmas volt, főleg az eleje, amikor az elmúlt 7 év azon eseményeiről láthattunk fotókat, amiket a jelenlegi polgármesterünknek köszönhetünk. A gyerekek előadása még aranyos is volt, de nem tudtam teljesen élvezni azt sem, főleg, ha arra gondoltam, hogy ha 100 méterrel arrébb ülnék (az imaházban), sokkal értelmesebben is eltölthetném az estém. Az est "fénypontja" az volt, mikor a tanácstagok és köztiszteletben lévő emberek mellé, édesapám helyett, engem is felhívtak a színpadra és fényképet készíttek rólunk. Én elég félszegen álltam ott a református pap mellett, kezemben az oklevéllel és a műmosollyal az arcomon ... nagyon vártam már, hogy elszabaduljak onnan. Az ifialkalom végére sikerült is becsöppennem, így tulajdonképpen nem maradtam le mindről teljesen.
Hétfőn visszajöttem Debrecenbe. Elkezdődött a tanítás az egyetemen, újra pörög az élet. Tegnap megérdeklődtem, még milyen iratok hiányoznak a szociális ösztöndíj igényléséhez, matricáztattam a diákigazolványomat, megismertem egy új tanárt a tanszékről, akinek egész jó a humora... és még pihentem is.
Ma reggeltől délutánig (5 órán keresztül) a hivatalokat jártam, mint a szüleim meghatalmazottja, igazolásokért az ösztöndíjkérelemhez. Le is maradtam a mai óráimról, ami azért zavart egy kicsit, de nem volt időm túl sokat rágódni ezen. No meg, jól esett az, hogy arra a kérésemre, hogy valaki küldje el a mai jegyzetét, többen is visszajeleztek. :) (ilyenkor nem bánom, hogy mások azt hiszik engem sokszor kihasználnak). Fél ötre mentem az imaházhoz, ahonnan egy imaközösség után elindultunk evangélizálni a városba.
Én nagyon lelkes voltam, sokszor talán túl lelkes is, nagyon jó volt és nagyon hideg is. Holnap nem tudok menni, de csütörtökön igen. Már várom.


Nincsenek megjegyzések: