szerda, február 18

Pörgős napom volt. Reggel felkeltem, Bibliát olvastam, imádkoztam, reggeliztem, megnéztem az emaileimet, majd indultam is az egyetemre. Az első óra csak egy bevezető volt, tehát utána még volt időm elmenni beadni a papírokat a szociális ösztöndíj kérelemhez, s előtte még a tanszékvezetővel is tudtam beszélni. Könyvtárban is voltam, elkísértem két csoporttársamat. Erről még annyi említésre méltó infó van, hogy legurultam a lépcsőn. Nem tudom hogyan, de a csúszós lépcsőn megbicsaklott a lában, s utána már csak előre... kegyelem volt, hogy sikerült oldalra fordulni, így csak az oldalam és a lábam bánta az esést, a fejem az nem. Jaj, azt elfelejtettem mondani, hogy tele volt a kezem, azért nem tudtam megkapaszkodni, megállítani magam.
A továbbiakban míg vártunk a tanárra a terem előtt beszélgettem két lánnyal a csoportomból, meghívtam őket a konferenciára, és a keddi lánykörre is. (Az egyik nagyon nyitott volt, a másik csak tetette.) A 12től kezdődő órám hát... öööm..khm... nincs rá megfelelő kifejezés..... nem lesz a kedvencem (az már amúgy is megvan). Délelőtt arra is rájöttem, hogy ma nem is négyig vagyunk, vagyis van lehetőségem elmenni evangelizálni a többiekkel. Miután hazaértem ebédeltem, átpakoltam az egyik táskámból a másikba, s már indultam is az imaházhoz. Onnan, imádkozás után, kimentünk a főtérre. Nagyon örültem, hogy ma sokkal nyitottabbak voltak az emberek, mint tegnap. Az, pedig még boldogabbá tett, hogy négy fiatallal komolyabban, mélyebben is elbeszélgethettem. Másfél órát voltunk kint, majd az imaháznál hálát adtunk és kiértékeltük a történteket. Hatra pont be is fejeztük, vagyis csak átsétáltam egyik teremből a másikba, ahol a fiatal felnőttek körébe is becsatlakoztam. Nagyon jó alkalom volt, ma egész sokan voltunk, és építő beszélgetések alakultak ki. Örülök. Szeretek közöttük lenni.
Fél kilenc után értem haza, vacsoráztam, most pedig pihenek. Hamarosan lefekszem, elfáradtam.

Nincsenek megjegyzések: