szerda, február 4

Munkában

Az utóbbi pár naban arra sem volt időm, hogy ide írjak, így most próbálom összegezni az elmúlt napok eseményeit.
Pénteken reggel korán keltünk, összepakoltam, és elindultunk. No nem haza, édesanyám a munkahelyére, én pedig gyöngyöt vásárolni. Édesanyám elvitt a nagy áruházakig, a város szélére, ott már elboldogultam egyedül is. A gyöngyöt is meg tudtam venni, és még időm is maradt arra, hogy elmenjek Vámospércsre. Visszabuszoztam a városba egy nyugdíjas járaton (igazából rendes busz volt ez is, de rajtam kívül csak a sofőr nem volt idős mama/tata). Kész élvezet volt hallgatni a nénikék beszélgetését: az időjárástól, a régi szép időkön át, eljutottak a skype kezeléséig. A nagyállomásnál míg a Vámospércsi buszra vártam beírtam az újonnan szerzett határidőnaplómba az előrelátható teendőimet, programjaimat, volt időm bőven.
Timiéknél nagyon jó volt. Beszélgetés közben művészkedtünk, vagy fordítva, mindenesetre én nagyon élveztem, szóval mindeképp szeretném megismételni "ezt" az alkalmat, már csak a gyerekekkel való kapcsolattartás végett is. (a sütemények Rend t. születésnapi ajándékai lettek, örült neki, s azt modnta finom volt)
Péntek estére értünk csak haza édesanyámmal. Már tartott az evangélizációs alkalom, de a prédikációt mi is hallhattuk. Aznap este még két vendégünk volt, akik az irodába aludtak, vagyis én onnan is "kiszorultam", bár nem bánom, így utólag. Másnap sokkal hálásabb voltam, hogy az irodába aludhattam, mint az elmúlt héten. Most meg úri dolgom van: "enyém" a kanyar. Judit Timiéknél vakációzik, s átadta az ágyát, kuckóját nekem. Köszönet neki érte itt is.
Szombat délelőtt gyerekklubba voltam, én adtam le a biblialeckét (amikor az Úr Jézus meggyógyítja a királyi tisztségviselő gyermekét, meg mikor le akarják taszítani Őt a hegyről, vagyis mikor Galileába járt). Egyre több gyerek válik klubtaggá, aminek nagyon örülök. A leginkább azt a negyven percet szeretem, amikor személyesen beszélgetünk/tek a gyerekekkel (azt mondják sokat kérdezgetek tőlük). Délután édesanyámnak segítettem, meg még készültem másnap délelőttre a vasárnapi iskolára.
A szombat esti alkalmon Szabó László lp. prédikált, szolgáltak a vele érkezett fiatalok és mi is (énekekkel, bizonyságtételekkel). Örültem annak, hogy voltak döntések is.
A vasárnap gyorsan elröppent. Gyöngyikéék hazautaztak, mama Micskén volt, Édesapám Kéczbe (Judit is). Én aludtam, meg készültem estére bizonyságtétellel (Úgy éreztem muszáj pihennem a sok éjszakázás után.) Az esti alkalmon Pardi Félix lp. hirdette az igét. A sziklára épített házról volt szó. Több gondolat is nagyon megfogott (jegyzeteltem is az utókornak, meg persze magamnak). Elgondolkoztatott az, hogy a bölcs ember "mélyre ásott", s én milyen sokszor kutatok csak a felszínen; vagy az, hogy a sziklára épített házat a vihar nem, hogy nem tudta lerombolni, még megmozdítani sem bírta, bár lenne ilyen az én házam is. A fundamentumom már megvan, Krisztus az, s igazából ez a lényeg (hangzott a prédikációban is).
Hétfő délelőtt, inkább délbe és délután Margittán voltam. Meglátogattam két tanárnőmet, Szabó Melindát és Rend t.-t. Nagyon jól esett velük beszélgetni, egy kicsit együtt lenni. Miután hazaértem megnéztem egy filmet (Kódjátszma), Judit kérésére. Már napok óta ezzel nyaggat, mert meg akarta velem beszélni a látottakat. Hétre mentem Emőhöz imaközösségre, most van az ifjúsági ima- és böjthét országszerte. Feltöltött az az alkalom. Este lefekvés előtt meghallgattam Moka Béla éltettörténetét, annyira érdekes volt, hogy nem tudtam belealudni, mint ahogy azt előre elképzeltem.
Ma reggel miután Istennel beszélgettem, reggelit adtam a kicsiknek, és neki láttam a takarításnak. A konyhával kezdtem, majd a nappalit is rendbeszedtem. Jémina segített, ő a fürdőszobákat takarította ki. Napsugár inkább csak téblábolt össze-vissza, de olykor az ő kezében és lehetett némi munkát észrevenni. Virág pedig még mindig beteg. Délután megint belázasodott (39,5), tehát ő csak pihent (nehezen lehetett az ágyban tartani).
Jaj és mindezek előtt még a nekik is volt egy hosszú áhítat tartva mama jóvoltából. Láthatólag tetszett nekik, mama igazán jól tud bánni a kisebbekkel.
Ebédre sültkrumplit ettünk, együtt, édesapám is, papa is, mama is, mi is.
Még délutánra is maradt tenni való, de hát ilyen a nagytakarítás. Öt óra körül elkezdtem pogácsát is sütni estére, a fiataloknak. Ma itt gyűltünk össze, most is jó volt együtt beszélgetni, imádkozni.
Mikor ágybakerültem nagyon örültem a pihenésnek, de nem tehettem ezt sem túl sokáig, mert Matild néni hívott telefonon (és milyen jó, hogy tette), azzal a hírrel, hogy holnap nem lesz víz a faluban, és Kispacalon valószínűleg áram se, ami azt jelnti, hogy nálunk még nem lesz áram, az imaháznál már igen (ez ilyenkor azért elkeserítő tud lenni, de igyekszem derülátónak maradni).
Mivel holnapra terveztem a mosást, teregetést, hajtogatást, ruha pakolást, vasalást. Eléggé gondolkodóba estem, hogy most akkor mit tegyek. Mert bár nem kötelező nekem itt most sürögni-forogni annak érekében, hogy csillogjon-villogjon a ház (erős túlzás ez azért), de tudom, hogy édesanyám nagyon örülne, ha mikor hazajön szép rend várná, ezért úgy döntöttem megteszem ami tőlem telik. Ami ma a takarítást jelentette, most a mosást reggelig (bár szerintem közbe aludni is fogok, s csak beállítom az ébresztőt a mosógép lejártára), holnap pedig a többit. Mindezt azért, mert csütörtök délelőtt elutazom, s utána már nem tudok segíteni neki. Remélem örülni fog még akkor is, ha nem lesz midnen tökéletes.  :)
Na, két ruhaadag mosása között még ide is tudtam írni. :)

Nincsenek megjegyzések: