csütörtök, január 15

 Tanulom az alkotmánytörténetet, vagyis nem épp most, hanem úgy általában. Ma is ezzel foglalkoztam, meg azzal, hogy Virág figyelmét próbáltam lekötni. Holnap még nagyobb erőbedobással kell tanulnom ahhoz, hogy meglegyen az ötösöm.

Voltam ifin is. Tetszett a téma. A leginkább az a gondolat fogott meg, hogy nem számít milyen fiatal vagyok, az Istennel való szolgálatomban nem az a mérvadó, hogy mennyi tapasztalatom van hanem, hogy Rá hagyatkozzak. Valamint felidéződtek bennem Pál leveléből azok az igerészek, amiket Isten nekem is üzent. Főként a "Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban." (1.Tim. 4,12), erről az igerészről még régen édesapám is tartott nekünk (a szőllősi ifinek) egy tanulmányt. Azóta is előttem, bennem van minden, amit akkor elhangzott.
Példa lenni a hívőknek, nem is olyan könnyű. A világban nem nehéz jó példának lenni, hisz azok akik már erkölcsösen élnek, már mintának számítanak, de a hívők között, a gyülekezetben példaként megélni a hitéletet, a szeretetet, a tisztaságot, s úgy beszélni és olyan magaviselettel rendelkezni, amely jó példa, igencsak nehéz feladat. S még nehezebb, ha mindezt fiatalként, tapasztalatlanként úgynevezett zöldfülűként kell tenni. Már elve fiatalnak is nehéz lenni a mai korban, nemhogy olyan fiatalnak akire fel lehet nézni, akinek a példáját követni lehet. Ám nem állhatunk oda Isten elé, s én képtelen lennék is rá, úgy, hogy "Sajnálom túl nehéz fiatalkorom volt, ráadásul túl nehéz feladatot bíztál rám. Nem tudtam tenni semmit!". Ekkorát még magának sem hazudhat az ember.
1. Isten soha nem bíz ránk nagyobb terhet, mint amit el tudnánk viselni. 2. Semmi sem lehet fontosabb, mint a mennyeiekkel való foglalkozás, ezért nem mondhatom, hogy minden más olyannyira sok és nehéz volt, hogy nem volt időm Istenre.


Nincsenek megjegyzések: