szombat, január 17

Mosolygós nap

Nagyon, nagyon boldog vagyok. Ma reggel, a vizsgám előtt, a következő igét kaptam: "Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek" (2. Mózes 3,12). Hálát adtam ezért, és már előre örültem. Kértem Istent, hogy "ha lehetséges olyan tételt húzzak, amit jól tudok (tudtam én mindent, de volt favoritom), mondjuk a kettest.". Ezután elmentem vizsgázni. Az elsők között mentem be a terembe, elsőként húztam tételt is. Mikor megláttam, a számot kikapcsoltak az érzékszerveim, s nem igazán észleltem mi van körülöttem, annyira boldog lettem. A kettes tételt húztam. A tanár még meg is kérdezte, hogy esetleg nem akarom tudni melyik lecke tartozik a kettes tételhez? Én meg csak hebegtem, s mondtam de...de... (bár tudtam/tuk előre).
Harminc percet kapott mindenki a tétele kidolgozásához. Én öt percnél többet nem tudtam írni, a legfontosabb szavakat felírtam a jegyzetemre (mert a jegyzetet a tanár nem nézte meg), és jelentkeztem, hogy szeretném kezdeni. Utána meg csak beszéltem és beszéltem a patrimoniális monarchiáról. A vége felé a tanár megállított és azt mondta, erre megadom a jelest. Én meg csak néztem, hogy tényleg, és csak ennyi volt, "most akkor mehetek is?" ... "hát mivel ennél nagyobb jegyet nem tudok adni, igen."
Boldogan, hálával telt szívvel léptem ki a folyosóra, ahol a várakozó csoporttársaim csodálkozva néztek rám. Először azt hitték meghúzott a tanár, azért lettem ilyen hamar túl rajta, majd meglátták az arcom a fülig érő mosolyommal, amely mindent elárult rólam.
Még maradtam egy darabig, érdekelt, hogyan sikerül a vizsga a többieknek. Lehetőségeim is nyílt arra, hogy elmondjam, azért sikerült ilyen jól a vizsgám, mert nem voltam egyedül, mert Isten velem volt (most is).
Sajnos sok csoporttársam kettest kapott, ami még inkább hálára fakasztott; és még volt egy mondat ami szintén. Az egyik lány mikor kijött a vizsgáztató teremből, azt mondta nekem, hogy a tanár úr üzeni, "adhatnál egy kis életkedvet a többieknek!". :) ... hát szeretnék adni nekik ...
Este pedig ismét beszélgettem azzal a lánnyal, akit nem rég ismertem meg, nagyon jó volt, azt hiszem megkedveltem.
Ma olvastam egy olyan idézetet, hogy "Ha akkor mosolyogsz, amikor teljesen egyedül vagy, tényleg komolyan gondolod.". Nos rájöttem, hogy én rengetegszer mosolygok "egyedül", ilyenkor általában ezt Istennek teszem. Másrészt, pedig én akkor is komolyan gondolom, mikor nem vagyok egyedül.

 

Nincsenek megjegyzések: