hétfő, január 5

közGÁZ

Egészen el vagyok merülve a tanulásban, ki sem látszom a közgazdaságtanból, s a nagyobb baj az, hogy így is érzem, mindjárt belefulladok a szakszavakba.
Van amit jobban tudok, van amit kevésbé, és olyan is amit nem is igazán értek. Mégis remélem ... hiszem, hogy olyan kérdéseket fogok kapni, amikre tudok válaszolni, mert ma Isten azt mondta nekem, "Megsegítlek" ... így legyen.
A tanulások közötti 5-10 perces szüneteimben azon elmélkedtem, hogy miért is tanulok, mármint miért gyötröm magam itt a közgázzal, nem elég nekem a hármas? Ha édesanyám nem mondta volna olyan meggyőzően reggel, hogy én megakarom kapni az ösztöndíjat, talán már kora délután összecsuktam volna a könyvet és elmentem volna aludni, vagy inkább politikatudományt tanulni, mert az még érdekel is. Szóval közgázt tanulok, azért mert maximalista vagyok és mert kell a pénz. Hát ez elég ... valósághű ...
Néha még tetszett is, amit olvastam vagy épp próbáltam beleverni a kobakomba, de sokáig nem tudtam koncentrálni, a gondolataim minduntalan elkalandoztak. Hol a februári konferencia mellől, hol pedig a lánykör "szervezéstől" kellett őket visszarángassam a Keynes-i iskola tanaihoz.
Rengeteg más dolog lenne amivel szívesebben foglalkoznék, mint ez.
Tegnap elvállaltam Emmus nénivel a vasárnapi iskolások tanítását, tehát a hétvégére még készülnöm kell a leadandó leckével is. Bár az sokkal több örömmel tölt el, mint a mai tanulás.
Különben is, most estére még az a parányi kedvem is elszállt, amit még gondosan őriztem, mert egy csoportos üzenetben arról olvashattam, "- mindegy mik lesznek a kérdések, csak tudjak puskázni; -ne aggódj fogsz tudni, mi is azt csináltuk, mit gondolsz, hogy lett ötös", valamint, hogy "Mirjám ülhetek melléd, segítesz majd?". ...lelombozó, én tanulok,  ... na mindegy is, elég a nyavajgásból, megyek, hogy az est további részét a jegyzeteim társaságába tölthessem.

Nincsenek megjegyzések: