csütörtök, január 29

A szabadság íze

Ma volt az utolsó vizsgám. Hurrá. Örülök, hogy vége a vizsgaidőszakomnak, nem azért, mert olyannyira megviselt, hanem mert végre van szabadidőm, olyan igazi. A gyülekezetbéli szolgálatok ugyanis nem leterhelik, hanem feldobják a napomat.
Jól sikerült a mai vizsgám is, írásbeli volt, remélem, hiszem az ötöst. Kettőre kellett menjek, így a délelőttöt itthon töltöttem, egyedül. Emlékeztetett ez arra az időszakra, mikor kilencedikes voltam, és délelőttönként készültem a délutáni dolgozatokra. Tanultam, olvastam, mégis inkább pihentem. Kellemesen, de gyorsan eltelt a délelőtt. A vizsgáról négy óra után érkeztem haza, s épp csak annyira volt időm, hogy ebédeljek, mert igyekeztem ötre odaérni az imaházba, megbeszélésre (a konferencia előtti evangélizációval kapcsolatosan), ami egyébként nagyon jó volt. Onnan egyből mentem ifjúságira, igazából csak egy emelettel feljebb kellett menni, a pincétől a nagyteremig.
Megismerkedtem még egy lánnyal, akinek szintén örülök. Jó látni benne is az első szeretet tüzét, és a vágyat arra, hogy Istent még jobban megismerje.
Az ifjúsági alkalom végén alkalmam nyílt arra, hogy több lánnyal is elbeszélgessek, aminek szintén örülök. Az egyik meg is kérdezte, hogy "Te tényleg csak pár hónapja ismersz ennyi embert, mert én is szeptemberbe kerültem ide, de még minden és mindenki nagyon új nekem?". Elgondolkoztam ezen, és visszagondoltam arra, hogy mennyire nem akartam én újból beilleszkedni valahova, újból ismerkedni, alkalmazkodni; hisz ez rengeteg energiát igényel, ráadásul már így is viszonylag sokszor volt részem a környezetváltásban ... A gondolatot végigfuttatva az agyamon rájöttem arra is, hogy tulajdonképpen Isten volt az, aki odatett engem ismerkedni, barátkozni, aminek nagyon örülök, főleg így utólag.
Ma arra is rádöbbentem (megint), hogy hívő családban felnőni mekkora nagy kegyelem, már abból a szempontból is, hogy bibliaismeretem lehet, és elég sok igeverset tudhatok fejből. Viszonylag sokat, de nem eleget. Egyszer olvastam valahol, hogy egy édesapa szinte az egész Bibliát tudta kívülről, tudta melyik igevers hol van megírva (jobb volt, mint a Bibolka keresője).Én ettől még nagyon távol vagyok, de szeretném, ha a tudásom ezen a téren is gyarapodna. Azt pedig még inkább, hogy az igét ne csak tudjam, hanem meg is éljem. Jó volna ezt őszintén elmondani Isten miden szaváról: "Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsolt. 119,11)

Nincsenek megjegyzések: