szerda, december 3

Vagyok valaki

Politikatudományból a pluralizmusról, mint a konfliktus-konszenzus "alapkövetelményéről" (ez így nagyon nem pontos meghatározás, de ahhoz még nem vagyok elég okos...majd jövő héten) tanultunk ma. Még mindig nagyon, sőt egyre jobban kedvelem ezeket az órákat. Érdekes mód óra után a tanár odajött hozzám míg pakoltam és megkérdezte hogy vagyok. Megmosolyogni való jelenség volt. Kérdezte voltam-e otthon a hétvégén és, hogy mikor hazamegyek nagy-e az öröm otthon? Meg hasonlók. Jól esett az érdeklődése, másrészt meglepett és elgondolkodtatott, hisz nem ment oda mindenkihez, máshoz. Kiszemelt, fura. Erről jut eszembe a jogi ism. tanár is megjegyzett magának, de nem csak az arcomat ismeri, hanem a nevemet is (mondjuk ezt szerintem köszönhetem annak, hogy van egy csoporttársam aki rendszerint hangosan a nevem köszönt ahányszor meglát, azt mondja tetszik neki a nevem. meg hogy "te olyan Mirjámos vagy, talál hozzád ez a név"... hm... gondolom ez jót jelent), bár jobban belegondolva nem ő az egyetlen tanárom aki a nevemen szólít. Kitűnök a tömegből, pedig nem igazán tettem érte semmit, sőt igyekeztem elvegyülni, úgy néz ki nekem ez nem megy. Mindig vagyok valaki.
Gazdaságtöriből ma sem kaptuk ki a zh-inkat, de a tanárnak volt egy olyan megjegyzése még a múlt héten, hogy a "tied csont nélkül jó lett". Akkor még nem voltam tisztában a hasonlat jelentésével, de sejtettem, hogy ez egy pozitív visszajelzés, már tudom, hogy az. Ma pedig azt is hozzátette, hogy a zhm-ért kapok egy plusz jegyet a vizsgán. Még a teszt megírása előtt említette, hogy akinek tökéletesre sikerül, az a vizsgán plusz egy ponttal indul, vagyis ha négyesre felel, ötöst kap. Nyilván nem lett tökéletes dolgozatom, de úgy tűnik, hogy ha a saját elvárásaimnak nem is tudtam megfelelni, az övéit legalább fölülmúltam. Ismét ok a hálára. Igen ismét, mostanában nagyon sok dologért lehetek hálás Istennek, például azért, mert vagyok valaki.
Etika órán "derült ki", hogy én "vagyok valaki", ezért "jutalomból" utánajárhatok annak, hogy a kiszemelt teremben mikor vannak órák tartva. Tulajdonképpen arról van szó, hogy két hét múlva vizsga, és a tanár úrnak nem szimpatikus az audmax, mert hidegnek és túl nagynak véli, ezért egy másik teremben szeretne vizsgáztatni minket, A 10-es termet választotta favoritnak, ám nem tudja, hogy üres-e az adott időpontban a terem, s ezért kijelentette, hogy: "Nem baj, majd valaki utánajár. Na, de ki az a valaki? Nálatok ki a valaki? Óóó, te vagy valaki, te leszel az." ... és hát persze, hogy ő is az én fejemet szúrta ki. De legalább "vagyok valaki". :D Jaj és igen, ennek a valakiségemnek köszönhetem, hogy a jegyzeteimet is el kell küldenem neki (lesz mit itthon utómunkáljak rajtuk).
Hazaérkezve szokás szerint megebédeltem, majd megírtam holnapra a kutatásmetod beadandót. Ez a tárgy még mindig nem a szívem csücske, épp ezért szomorít el, hogy holnap négy teljes órát kell eltöltenem a drága tanárom jelenlétében.
Most pedig megyek írni az etika jegyzeteim ... mert vagyok valaki.

Nincsenek megjegyzések: