szerda, december 10

Szerettem volna írni, de mindig valahogy másképp alakultak a dolgok. Otthon nem volt miről, azután itt nem volt időm, s utána meg lebetegedtem, megint. De most igyekszem pótolni.
Kezdem rögtön azzal, hogy pénteken este indultunk haza, édesanyám, B.Lídia és én. Az új autóval utaztunk... (említettem már, hogy sárga?... sárga, komolyan, olyan sárga sárga, de fő, hogy működik és alkalmas arra, hogy utazzak vele, ami jó, és ennek örülök). Vámospércsen megállva "elbúcsúztam" a mikrobusztól. Érdekes, hogy a tárgyak is mennyire az ember szívéhez tudnak nőni. Timitől felvettük a tortát (édesapám születésnapja alkalmából készítette a családnak) és folytattunk utunkat. Este későn értünk haza, így azon próbálkozásunk, hogy megnézzünk egy filmet közösen (Judit, Lídia és én) alvásba fulladt, de még így is csak jóval éjfél után kerültünk ágyba, amit igazán reggel sínylődtem meg. A szombat estig azidő egész gyorsan telt. Én Júliának a karácsonyi ajándékán ügyködtem (scrapbook-ot készítek neki, szerintem egész jól haladok :D ), Jémina versenyen volt, Lídia a kicsikkel játszott leginkább (meg persze velem beszélgetett), Judit pedig elvolt az édesapánktól elkunyerált fülhallgatójával.
A szombati ifi úgy kezdődött, mint bármelyik másik, ám egészen különös módon folytatódott és fejeződött be. "Őszinteségi ifjúságit" tartottunk. Amolyan "kinek mi baja kivel?" kérdés feldolgozása volt. Jó volt őszintének lenni és meghallgatni egymást, együtt imádkozni. Zsuzsával kibékültünk, bár hivatalosan soha nem volt problémánk egymással. Szerintem az igazán lényeges dolgok mindig a felszín alatt vannak, történnek. Épp ezért volt jó őt megölelni, és azt mondani, "Szeretlek!" meg, hogy "Legyünk barátok!".
Ifi után Johannával beszéltem. Ugyanis felmerült egy érdekes kérdés vagy téma, nem is tudom melyik a legmegfelelőbb kifejezés erre. Elmondtam neki a saját tapasztalataimat és gondolataimat. (de erről nem írnék többet). Ám elhatároztam, még felteszek neki egy kérdést, amint lesz lehetőségem vele személyesen beszélgetni.
Este elalvás előtt pedig Lídiával beszélgettem. ... szüksége van újjászületésre. (jaj, és nagyon hálás vagyok a szüleimért).
Vasárnap úrvacsorai alkalom volt. Ünnep, szép ünnep a vasárnap. Délben ebéddel és fénykép készítéssel adtuk meg a módját az ünneplésnek (édesapám születésére emlékezve). A délután gyorsan elröppent. Este pedig jöttünk is vissza Debrecenbe, mert Lídia hétfő reggel 5-kor indult vissza Mátészalkára. Nagyon örültem ennek, mert így én nem kellett korán keljek. :D
Hétfőn nem voltam órán, tanultam a keddi zh-ra. Nem egészen úgy sikerült az egész, ahogyan elterveztem, egyszerűen nem tudtam teljesen a tanulásra koncentrálni, ami miatt lelkiismeret furdalásom is volt.
Kedd reggel imádkoztam azért, hogy az én gyengeségemhez tevődjön, hozzá Isten ereje, és sikerüljön a zh-m (erre lehet megajánlott jegyet kapni, s így nem kell menni vizsgázni). A hitről kaptam igéket. Így hittem, hiszem, hogy jól sikerül(t). Hamar be is fejeztem a dolgozat írását, és jöttem is haza.
Estére belázasodtam, és igazából ma reggel sem voltam sokkal jobban, de összeszedtem magamat és elmentem polittud. órára, mert jövő héten abból is zh-zok. Szeretem ezt az órát, bár ma nem igazán tudtam koncentrálni (nem baj, majd visszahallgatom). Délután pihentem (aludtam is), emiatt is lelkiismeret furdalásom volt, mert folyton a jövő heti megmérettetésekre gondoltam, s arra hogy még mennyire felkészületlen vagyok. De most hiszem azt is, hogy Isten akkor is velem lesz. S hamar meggyógyulok, hogy tanulni is tudjak.
Megérkezett Adina csomagja is a Shopline-tól (végre), most már csak nekem kell valahogy eljuttatnom hozzá.
Ma beszélgettem Ákossal is, jó volt. Hiányoznak nekem. Most pedig készülök lefeküdni, azt mondják a pihenés jót tesz.
Röviden ennyi, persze van még a tarsolyomban néhány elmélkedés egyes dolgokról, de azt majd olyankor írom le, mikor több erőm lesz . Ha meg addig elfelejtem, hát nem is olyan fontosak.

Nincsenek megjegyzések: