csütörtök, december 25

Karácsonyi hangulat

Sokat foglakoztatott az elmúlt hetekben ez a "karácsonyi hangulat" dolog. A környezetünkben lévő reklámok tele vannak gyönyörűen feldíszített fenyőfákkal, hóval borított tájakkal, csengettyűkkel, énekszóval és mindennel ami kell ahhoz, hogy úgymond tökéletes legyen az ünneplésünk. Olyan kívánatra méltó az egész, vagy legalábbis annak akar látszani. S mikor ezt látom, magam köré nézek, s az első amit észreveszek az, hogy nincs hó, nincs csengettyűszó, sem karácsonyfa és hirtelen azt érzem körülöttem nincs is karácsony. Ebből állna az egész? -tettem fel magamnak a kérdést. Nem, egyáltalán nem, sőt...
Az utolsó ifjúságin meg is fogalmaztam azt, hogy nem várhatok arra a bizonyos karácsonyi hangulatra, amelytől látszólag minden rendbe jön, hirtelen mindenkit szeretni tudok és csupa békesség lesz bennem. Nem, nem várhatok, nem köthetem a karácsonyi örömömet holmi hó eséshez, ajándékhoz, szép dallamhoz. S tulajdonképpen eddig sem tettem, mert mindig tudatában voltam a karácsony igazi jelentőségének, Krisztus születésének. ... de valahogy, mégis többször megfogalmazódott bennem az, hogy "nekem most nincs is karácsonyi hangulatom" - Na és? - s vártam valamit, amitől az lett, legtöbbször a havat - Miért? - tudatosan vagy tudattalanul, mindegy.
Szóval oda akarok kilyukadni, hogy rájöttem, ismét, először magamban kell elkezdjem a karácsonyi készülődést. A lelkemet kell feldíszítsem karácsonyra, s akkor hirtelen a környezetem is csodaszéppé válik, még akkor is ha eső esik és csupa sár minden. Igen, ha egész lényem pompába öltözik, már nem arra nézek, hogy mit akar megetetni velem a világ, hanem arra, Aki visszajön értem.
Erről eszembe jut az elmúlt bibliaórai ige, mely arról szólt, hogy Krisztus menyasszonyai vagyunk, s nem attól leszünk szépek, hogy mit aggat ránk a világ, hanem attól, hogy mivel táplálkozunk. Tehát, ha én Istennel töltekezek be újra és újra nem lesz szükségem karácsonyi hangulatra, mert már sokkal hamarabb többet kapok annál. Ezt tanultam meg az idei adventben. Hála.
A karácsony nálunk a szolgálat időszaka. Tegnap este a fiatalokkal a gyülekezetben énekekkel, bizonyságtételekkel dicsértük Istent. Majd éjszaka kántálni voltunk az énekkarral.
A kántálással úgy vagyok, hogy általában nehezemre esik elindulni (nem tudom miért), de mikor ott vagyok, látom az idős testvéreim csillogó szemében az örömöt és a mérhetetlen szeretetet, csak énekelni akarok. Kiáltani az éjszakába, hogy Jézus eljött, megszületett, emberré lett, meghalt és feltámadt. Megváltott engem. Megvált téged is.
---
Ma este Virággal itthon maradtam. Beteg. Elszomorít, hogy nem lehettem ott a ma esti alkalmon, vágytam az üzenetre, de örülök, hogy volt időm itthon elmélkedni. :)

Nincsenek megjegyzések: