csütörtök, december 18

Célok

Csodálatos napom volt. Nem (csak) azért, mert ötösre vizsgáztam etikából, hanem mert a "régi" életemből kaptam egy darabot vissza. Nos, hogy érthetőbb legyen: eddig nem tudtam igazán megmagyarázni, mi az, ami a legjobban hiányzik a középiskolás éveimből, de most már tudom, az, hogy a tanároknak segíthessek, hogy összekacsinthassak velük, hogy tegyek valamit, ami diáknak tanárnak egyaránt hasznos. Igen, ez nagyon hiányzik... zott.
Ma az etika írásbeli után a tanár úr megkért engem és egy másik lányt a csoportból, hogy segítsünk neki rendszerezni a dolgozatokat, meg írni a jegyeket, összeírni a szóbeli kérdéseit (ezt igazából én csináltam, és élveztem) stb. Lényegében semmilyen nagy dolgot nem kellett végrehajtanom/unk, de végighallgathattam minden csoporttársam feleletét, "titkon" súghattam nekik, rábólinthattam az ötös jegyekre, megvitathattam a hármas osztályzatokat és érezhettem: "igen, én ezt akarom csinálni, tanár szeretnék lenni, s ebben biztos vagyok".
Jó volt látni a tanáromat is. Nagyon bölcs és okos ember, valamint remek emberismerő, jó tőle tanulni. Annyira élveztem az egészet, hogy még az sem zavart, vagy tudta elvenni az örömömet, hogy negyed hétkor indulhattam csak haza, s hogy már fájt a fejem az éhségtől. Egyszerűen csak örültem annak, hogy tudom mivel szeretnék foglalkozni s, hogy van ki(k)től tanulnom.
Nagyon várom már azt a napot, hogy én is taníthassak, hogy részese legyek mások fejlődésének és segítsek kibontakozni a fiataloknak. Szeretnék olyan tanár lenni majd, aki nem csak magából ad egy darabot a diákoknak, hanem Krisztusból is. ... milyen szép is lesz. :)
ui.: a bejegyzés címe egyben utal a mai vizsga anyagára (az emberi cselekvés modellje, célmegvalósítás...)

Nincsenek megjegyzések: