csütörtök, december 4

Bezárkóztam érzelmileg

Azt hiszem bezárkóztam, mármint érzelmileg. Az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy nem nyitok mások felé, vagy ha igen, akkor is csak nehezen. Nagy valószínűséggel butaság azt hinnem, gondolnom, éreznem, hogy rövid időre nincs értelme barátságot kötni, s egyfajta önvédelemként, jobb inkább csak messziről, felszínes kapcsolatokat létrehozni. Annyiszor szakadtam már el életemben olyanoktól, akiket szeretek, s annyiszor éltem már át azt, hogy egy "örök" barátságnak vége lett, hogy már nehezen hiszem, hogy létezik olyan kapcsolat emberek között, ami tartós, végleges, hogy inkább nem is próbálkozom. Mert minél jobb az egész, annál rosszabb az elszakadás utáni hiány és fájdalom.
Másrészt az érzelmi világom mostanság eléggé hasonlít egy vidámparkhoz, ami tele van hullámvasutakkal. S talán, hogy ne érezzem azt, amit nem akarok, inkább nem kívánok kötődni másokhoz sem, nehogy csalódjak s utána még inkább érezzem a hullámvölgyeket. Bonyolult ez, vagy épp pofon egyszerű... Szóval a lényeg, hogy nem tudok barátkozni, mert amint megpróbálom, hirtelen szembesülök azzal, hogy nem megy.  De elég is ennyi erről.
Ma megtudtam, hogy a kommunikációs zh-m is jól sikerült, bár hogy hányast kaptam még mindig nem közölték.
Délelőtt befejeztem az etika jegyzetek begépelését, hamarosan a tanárnak is elküldöm. Holnap teljes gőzzel tanulok. :)

Nincsenek megjegyzések: