vasárnap, október 5

Második első lépés

Rendkívüli napom volt. Nem azért, mert a hétvégét nem a családommal töltöttem otthon, hanem mert... mondom is, csak előtte még néhány említésre méltó információ.
Élvezem az egyetemi életet, talán a legcsodálatosabb az egészben, hogy tényleg olyan dolgokat tanulhatok, amik érdekelnek és amiket szeretek (na jó akadnak ritka kivételek, de még azok is jók). Tetszenek az előadások, mindig felkeltik az érdeklődésemet - csak ne lenne az az út hazáig, ezen a hosszúnak nem nevezhető sétán általában átváltozom egy lusta, csak aludni kívánó egyeddé - és, mint kiderült a szakirodalmak is nagyszerűek, nem is igazán értem azokat, akik száraznak és unalmasnak találják az Andorka könyvet vagy az alkotmánytant :)). A héten sikerült beszereznem a könyveim nagy részét, igaz, hogy eddig három könyvtárban voltam és még vár rám egy ismeretlen helyen levő negyedik könyvtár, ami a Társadalomtudományok nevet viseli (tényleg valaki tudja hol van?)... no meg azok a fellelhetetlen helyek, ahol megtalálható, mondjuk az a becses betűhalmaz, amit tavaly adtak ki. A lényeg, hogy már vannak könyveim, s igyekszem őket olvasni, vagyis a haza sétálás közbeni "átváltozást" elkerülve, érdeklődésemet fenntartva, vidáman tanulmányozni őket.
A hétvégémet is itt töltöttem Debrecenben, mivel olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a következő héten nem lesznek óráim, na jó holnap még lesz kettő, de utána már semmi. Tulajdonképpen a keddi tanáromnak elutazhatnékja lett, szerdán és csütörtökön, pedig előadónapok lesznek az egyetemen (amin nem kötelező a részvétel) és a BTK-soknak tanításmentes napot hirdettek, pénteken meg amúgy sincs órám...tehát kedden megyek haza..juhé :D
A hétvégém a csütörtök esti ifjúságival kezdődött, ami már önmagában remek volt, de még csodálatosabbá tette az, hogy eljött velem B.Timi (most először). Az őszinte érzelmekről volt szó, s arról, hogy Isten az igazság, ha Benne vagyunk az igazság is bennünk van, s így őszinték tudunk lenni. Pénteken volt a könyvtáros napom, szombaton meg sokáig aludtam :D, és jegyzeteket írtam, tanultam (épp itt volt az ideje).
Ma délelőtt imaházba voltam, úrvacsora osztás is volt. Megállapítottam, hogy otthon sokkal jobban szeretek úrvacsorázni, nem mintha itt nem lett volna jó, de más volt, otthon jobb. :) Ebédre meghívtam egy lányt, akit tulajdonképpen még nem ismertem, de lehetőség volt ez is a szolgálatra és mostanra már egész sokat tudok róla, megkedveltem. 11-en ebédeltünk, mivel itt voltak Petiék is....jaj baba... hozták a gyerekeket, így Johannát is, olyan apró, aranyos és kimondottan élveztem, hogy csak játszani kellett vele, s nem "felnevelni" (idézőjelbe, mert a testvéreimet mégiscsak a szüleim nevelik, de azért felelősség az rám is hárul(t)), csak az a kár, hogy megnő és nem is fog emlékezni arra, milyen remek, nevetős délutánt töltött el az unokanővérével. Én meg nem akarok majd az a néni lenni, aki azt mondogatja, "jaj vigyáztam rád, hát nem emlékszel? olyan kis cuki voltál", ezért ez csak egy szép emlék marad, (csak) nekem.
Debivel (ő jött el ebédelni) korábban indultunk el a délutáni összejövetelre, mivel nagy vásár van most itt Debrecenbe, ami azt jelenti, hogy a főút közepén sétálgathatok kedvemre, egészen addig míg valaki a több ezer emberből nekem nem jön....igazából nem is szeretem a tömeget, és nagy valószínűséggel nem mentem volna le egyedül, de ez így, most jó volt.
A délutáni alkalom az imaházban ... hm... rövid volt, ez a legmegfelelőbb kifejezés, rövid. Amúgy a téma is jó volt (Lukács könyvéből Keresztelő János születésének ígérete) apák szíve hajoljon a fiakéhoz, csak nem egészen a fiatalság volt a "célközönség", bár így is rengeteget tanultam belőle. Például, hogy egyszer amit én alkotok meg, építek fel ugyanolyan régi lesz a következő nemzedéknek, mint nekem most egyes dolgok, vagy én is  ugyanolyan öreg leszek majd a fiatalságnak, (bár ezt nem tudhatom előre, mármint, hogy leszek-e öreg)  mint akiket most én látok idősnek...nagyon idősnek. Milyen biztató, mi? -  tulajdonképpen az, és segít jobban megérteni azokat, akik nehezen tudják elfogadni az idő múlását. Mivel hamar vége lett az alkalomnak a Pintér koncertről sem maradtam le, ami a Nagytemplomba volt megtartva. Ott is tanultam, épültem. A héten megfordult az is a fejemben, hogy elmegyek a koncertre, imaház helyett (ugyanakkor kezdődött), de túl nyugtalanító volt már a gondolat is, minthogy megtegyem, nem lett volna békesség bennem, még akkor sem, ha vágytam a koncertre...s milyen csodálatos az Isten, hát nem ott lehettem mindkettőn (45 percet az imaházba és másfél órát a koncerten...  az időtartam árulkodó, mindenki szűrje le miről). A koncert alatt csodáltam a templom szépségét, valóban nagyszerű alkotás és bámulatba ejtő az, hogy mennyi munka van belefektetve, majd egy hang azt, mondta, hogy te meg az Én templomom vagy és sokkal csodálatosabb... és ami még érdekesebb, hogy pontosan ezután kezdett el Pintér Béla a hús-vér templomról beszélni, majd énekelni.... boldogító.
A héten rengeteget beszélgettem Istennel, s ennél nem is szeretnék alábbhagyni. Idejövetelem előtt nagyon sok igét kaptam az igazságról, s arról, hogy igazság által leszek erős, s ezt most tapasztalom. Most nincsenek családi áhítatok (amik nagyon hiányoznak), most én vagyok és Isten, aki erőssé tesz.
-
Egyébként csak, hogy érthető legyen hogy csöppentem én most ide, s miért is írok. Az elmúlt hét előtt blogokat is olvasgattam, többek között a régi bejegyzéseimet is, amik rádöbbentettek arra, hogy kimondottan jó és szórakoztató felidézni olyan eseményeket, amikre segítség nélkül talán már  nem is emlékeznék, valamint, hogy mennyire jó látni azt, hogy fejlődtem (mert néha azt érzem: csak egy helyben toporgok). Ezért és azért is, hogy rendszerezzem magam, valamint, hogy ne felejtsek el "írni", fogalmazni (bár így visszaolvasva ezt...hát lesz mit fejlődni), úgy döntöttem ismét írok, s most már rendszeresen.
Azt mondják minden kezdet nehéz, hát az én kezdetem már 8 napja tart, és "elvonókúrára" is kellett küldjem magam. Rájöttem, hogy azért nem írtam le ide, normálisabban megfogalmazva mi van bennem, velem mert félszavakban is nagyszerűen elő tudtam adni általam nagyon szeretett személy(ek)nek a lényeget.
-
Elkezdtem, már "csak" folytatni kell. :D

Nincsenek megjegyzések: