hétfő, október 20

   Ma szép napom volt, pedig nem is minden mozzanata volt annyira kellemes. Reggel megint fejfájással ébredtem ( lehet, hogy az időjárás miatt, vagy alváshiány, vagy nem tudom, mindenesetre nem a legjobb ébresztő). Együtt indultam el a szüleimmel és Judittal Debrecenbe. Négyen négyfelé mentünk. Édesanyám a munkahelyére, ő fix 8-ra odaért, Judit a pulmonológiára (puli monológia :)) ... ez a mai szóvicc ) ő 40 percet késett. Édesapám Budapestre. Én az egyetemre, még villamosoztam is, hogy kevesebbet késsek ( jaj úgy nem szeretem ezt a tömegközlekedést....ott álltam és végignéztem, hogy elmegy a villamosom, csak azért, mert piros volt a lámpa előttem, tehát még várnom kellett 6 percet a következőre)
   Az egyetemre megérkezve, félórás késés után, úgy döntöttem nem óhajtok bemenni órára (legszívesebben már eleve mamáékhoz mentem volna, de mivel nem volt nálam kulcs, s mama sem volt otthon muszáj volt az egyetemen megvárnom a következő óra kezdetét). Olvasgattam, zenét hallgattam, elvoltam magammal :))...legalább rendesen felébredtem. Bár az elevenségem nagyon jól el tudta nyomni a közgáz óra ( nagyon találó amúgy ez a rövidítés). ... Ám, ha jobban belegondolok, még mindig nem annyira vészes ez a tantárgy, s lehet, hogy csak a fejfájásom miatt volt ma ellenszenvesebb a megszokottnál. ( ...ésésés egy mosolyfakasztó mozzanat közgázról: az egyik csoporttársam megkérdezte nem-e mennék vele cipőt nézni/venni - igen, lány - örültem neki, annak ellenére, hogy végül nem jött össze.)
   Egyszerre érkeztem haza papával (ez egy bonyolult és hosszú mese, a lényeg, hogy jött Juditért) ebédeltem, beszélgettem Judittal (aki később el is ment haza), meg nézegettem a vonat menetrendeket (csütörtökön irány Pest...várom,várom, nagyon várom) és a pesti közlekedést. Majd, abban a reményben, hogy elmúlik a fejfájásom, lefeküdtem aludni....hát nem jött össze... de legalább ma is másfél órával kevesebbet fájt a fejem, mint fájhatott volna. ...
Szép napom volt, olyan boldog, nyugodt, békés ... szeretem.


   A nap lezárásaként pedig egy kérdés - nagyon elvont, és valószínűleg furán fog hangzani, de komolyan kérdezem - Egy sorozatgyilkosról lehet példát venni? Nem a gyilkolásban, hanem egyébben, amiben mondjuk szintén jó, pl. nagyon türelmes. Szóval amiatt, hogy elve egy negatív "szereplő" már semmiben sem lehet jó példa? Nem tudom, hogy eléggé érthetően fejeztem-e ki magamat....meg minden bizonnyal egyértelmű kellene legyen számomra (s mindenki számára) a nemleges válasz.... de én azért elgondolkoztam ezen. Feltehető a kérdés, hogy miért pont egy sorozatgyilkostól akarok én türelmet tanulni. Nincs az ismeretségi körömben sorozatgyilkos (csak, hogy tisztázzuk), és egyikről sem akarok "jó példát" venni, csak felmerült bennem a kérdés, hogy egy olyan ember, akivel már elviekben nem értünk egyet, sőt elítélendő, ahogyan él (jelen esetben azért ennél többről van szó...tudom), vajon semmilyen esetben sem lehet pozitív előttünk/tem?

(Szünet)

Gondolkoztam ezen, bár mindig is tudtam mit gondolok :)) ... NEM, nem lehet példa, mint ahogy szerintem egy meleg házaspártól sem lehet hűséget tanulni, nem lehetnek példák ebben....olyan abszurd lenne. 
De tulajdonképpen úgy lyukadtam ki ezekhez, hogy a tévtanítókra gondoltam, vajon ők lehetnek-e példák a buzgóságban vagy egyébben.
Hisz vannak tévtanítók, akik tulajdonképpen jót is mondanak, igazat is, csak kis "mérget" kevernek el az igazságban (ez szerintem amúgy a legrosszabb), s igen buzgók, igyekeznek, s talán még magukat is átverik.... (TÉNYLEG A TUDATTALAN TÉVTANÍTÁS BŰN?... a tudatlanság idejét elnézi az Isten, szóval csak akkor az, ha valaki nem is akar tudni, s ezért maradt tudattalan? Nem?)... ők nem lehetnek példák akkor semmiben? Arra jutottam, hogy nem. Hisz ilyen szempontból az ördögtől is lehetne példát venni ....na ez lenne csak igazán abszurd. Szóval ezeken morfondírozva további eszmefuttatásokra vetemedtem s így lyukadtam ki a sorozatgyilkosoknál. :) de már befejeztem. Most aludni fogok.

Nincsenek megjegyzések: