csütörtök, július 18

Azt hittem lassan telik az idő, de most, hogy a naptárt nézegetem, rájöttem igencsak nagyot tévedtem. Össz-vissz három hete tanyázok itt Moldvában. Ma is azon kaptam magam, hogy kedd helyett csütörtök van...nem értem.
A Horeben elkezdődött az ifihét, némileg elfogott egyfajta hiányérzet, szeretnék ott lenni közöttük, de céltudatosan nézek az itt töltött időszakomra, meg persze imádkozom (értük is) és így könnyebb.
A konyhába is "beszabadultam" egyik nap, azóta alig lehet kirángatni engem onnan. Sütök-főzök, mikor mihez van kedvem, és a legjobb, hogy megengedik, sőt még örülnek is. Otthon édesanyám nem igazán kedveli, ha "valaki" matat az ő konyhájába. Örülök otthon is, mert igen csak jó szakács édesanyám, de most én is gyakorlok kisebb-nagyobb sikerekkel.
Ma van Lidi születésnapja, sajnálom, hogy csak telefonon tudtam felköszönteni, de majd otthon bepótolom. :D
Többször beszéltem telefonon a szüleimmel és a barátaimmal is és jó volt hallani, hogy hiányolnak. Nekem is hiányoznak, de már nincs sok hátra. Amíg meg itt vagyok élvezem a kapott áldásokat és élek az adott lehetőségekkel.

Nincsenek megjegyzések: