vasárnap, június 2

Ballagás

Elballagtak a tizenkettedikesek. Az elmúlt héten a diáktanáccsal a ballagásra készültünk. Kidekoráltuk az iskola folyosóját, ajándékot késztítettünk, és videót szerkesztettünk, aminek igencsak nagy sikere volt az ünnepségen. Élveztem az előkészületeket, nagy volt a sürgés-forgás. Kedden az egész suliban festékszag terjengett, vicces volt, bár a terem, ahol mi voltunk olyan volt, mint egy gázkamra.
Szóval a lényeg, hogy a múlt héten inkább dt-ztem, mintsem órákra jártam volna, de így sem maradtam le.  Két órán azért részt vettem, az egyik egy matekóra volt, amikor táblánál oldottam a feladatokat. A másik egy biológia óra, amin felmérőt írtunk. A jegyem tízes lett, kimondottan örültem neki és nem csak azért, mert így a lezárásom is tízes lesz hanem, mert na, jó érzés volt tudni a leckét és látni az eredményt.
Visszatérve a ballagásra, fura érzés fogott el pénteken. Hirtelem belém hasított az a gondolat, hogy jövőre nekem kell majd ott állnom tarisznyával a vállamon és búcsútintenem minden eddiginek. Nem várom a változást. Eddig kévés állandóság volt az életem iskolai területén,  első osztály után váltottam, majd negyedik után, ötödik után és nyolcadik után is. Most örülök annak, hogy végre valamit elejétől a végéig csinálhatok, csak a vége lenne kicsit később. Szeretem azt, hogy most tartozom egy közösséghez, sikerült beilleszkednem, szeretek és szeretnek.....nem várom ennek a végét.  Örömömre/ vígasztalásul van még egy teljes évem, ezt pedig igyekszem hasznosan kihasználni. Csak furcsa lesz az eddigi barátok nélkül, nagyon fognak hiányozni azok, akik most végeztek, sok embert mondhattam/ok közülük a barátomnak. Áhítatokon is kevesebben leszünk, de hiszem, hogy lesz utánpótlás.
A követkéző héten megírom a matek dolgozatot (a múltkor nem voltam iskolába, így elnapolódott), meg egy kémia felmérőt is (ez még mindig az, amit már három hete-vagy több- emlegetek), na és iskolaújságot szerkesztek, utóbbit még hétfőn be kell fejezzem, remélem sikerül.

Nincsenek megjegyzések: