szombat, október 1

Szabadon

Végre itthon lehetek. Tegnap késő délután megérkezett édesapám és elhozott a kórházból. Egész nap rá vártam, olyan jó volt meglátni az ablakból amikor megérkezett. Nagyon örülök, hogy haza jöhettem, majd egy hónap múlva még kell menjünk kontrolra, de most már mehetek iskolába. Olyan jó volt ma amikor a testvéreim, oda jöttek reggel az ágyamhoz és mindegyik a nyakaba borult. Úgy örülök annak, hogy szerető családom, testvéreim, szüleim vannak. Sok dolgot volt időm megtanulni a kórházban, hasznomra vált, sokkal hálásabb vagyok a szabadságért, a családomért, a barátaimért, az ép eszemért, és mindenemért amim van. Azt is eldöntöttem, hogy édesapám nélkül döntést nem hozok soha többet. Most boldog vagyok, de nagyon.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hála az Úrnak,hogy meggyógyultál!