péntek, október 14

Ki kivel beszéli meg a problémáit?

-->
Ez a folytatása a cikkemnek. Az iskolával kapcsolatos kérdésekre a válaszokat inkább nem publikálom.

Rengeteg választ kaptam erre a kérdésemre is.. Több kategória létezik:
  1. Az első csoport, csak a barátaival beszél, mert csak bennük bízik meg. Vannak legjobb barátok akikben még nem csalódtak és a bajban mellettük maradtak ezért nem félnek elmondani nekik semmit, mivel tudják, hogy amit őszintén, titkosan mondanak el egymásnak az nem jut tovább.
  2. A második csoportba tartoznak azok akik, csak a szüleikkel beszélnek a gondokról. A barátságaik felszínesek, vagy talán nem is léteznek. Sok barátban csalódtak, vagy még nem is voltak igazi barátaik, viszont otthon nagyon jó kapcsolataik vannak, „a szülők segítenek, mert szeretnek”-írta az egyik diák.
  3. A harmadik kategória az csak Istennel beszél, mert úgy érzi senki más nem tud segíteni rajta. Csak Isten érti meg és csak Ő segíthet, ezért nincs is szükség másokra.
  4. A negyedik kategóriába tartozók, egyedül oldják meg a problémáikat, nem bíznak a barátaikban, mert azok elárulják őket, nem szeretnek a szülőkkel beszélni, mert azok nem értik meg őket, nem figyelnek rájuk. Nem beszélnek a gondjaikról másoknak, mert úgy gondolják, másokat nem érdekel az, ami nekik fontos. Ha magukba fojtják akkor nem lesz visszhang, senki nem fogja megtudni, hogy mi a baj és ez van akinek jó. „Én naplót vezetek az segít”-nyilatkozta valaki, talán igen, talán nem.
  5. Az ötödik csoport tagjainak talán a legideálisabbak a kapcsolatai. Ők azok akik vegyesen( barátok és szülők; barátok és Isten; barátok, szülők és Isten, stb.) több emberrel osztják meg a problémáikat. Jó kapcsolatokat alakítottak ki a barátaikkal, megbíznak bennük, a szülőkkel is megbeszélik a gondokat. De az, hogy mit kivel osztanak meg az téma függő, „mindent mindenkivel nem lehet megbeszélni”- nyilatkozta egy tizenegyedikes diák. Van aki egyetért ezzel, és van aki nem.
Itt van pár diák válasza:
  • Tizedikes diák:Sokat jelent nekem, a biztos háttér, család, barátok stb..A haverokkal jól megvagyok, de a személyes életem nem tartozik rájuk. A szülők sem tudnak rólam mindent. Hát, az, hogy mi van velem, szerintem csak rám tartozik. A gondjaimat, pedig azzal beszélem meg akivel bajom van. Ha egy tanárral lenne, bejom, akkor azt valószínüleg otthon is tudnák, már cask azért is elmondanám,hogy ne lepődjenek meg a jegyeimen, és azt hiszem a tanárral is beszélnék. Ha baráttal, osztálytárssal vannak gondjaim, akkor szerintem tisztáznánk magunk között, és most a beszélgetésre célzok. A szülőkkel a konfliktusokat, bocsánat kéréssel oldom meg, ami őszinte szokot, lenni. Azért kérek bocsánatot, mert lekismeretfurdalásom van, ami szerintem, megint a neveltetésem eredménye.
  • Tizedikes diák: A legtöbb problémámat édesanyámmal osztom meg, ő az a személy akinek mindig mindent elmondok, akármi legyen is az. Barátaim is mindig mellettem állnak akármibenés támogatnak, ugyanúgy, mint a családom. Szerintem nagyon jó kapcsolatban állok velük és tudom, hogy megbízható emberek állnak körülöttem akik számíthatnak rám akármi van, és tudom, hogy én is rájuk.
  • Tizenegyedikes diák: Hála Istennek, most nagyon jó kapcsoaltom van a szüleimmel. Nagyon jól ki jövök velük, bármit elmodnhatok nekik. Nagyon jó barátaim vannak,semi okom panaszkodni. Nem vagyok egyedüla problémáimmal mindig van segítő kéz mellettem. Nagyon örülök, annak, hogy ilyen jó kapcsaolataim vannak. Istenné a dicsőség.
  • Tizedikes diák: Leginkább a szüleimmel osztozom a problémamegoldással, mert bennük bízom meg a legjobban, mivel nekik nincs önérdemük, nekik az a legfontosabb, hogy nekem jó legyen. A barátaimban is megbízom, de nem mindegyikkel oszom meg a személyes ügyeimet. Van egy barátom akivel, jól kijövök, jól szőrakozunk, de cele a túl személyes dolgokat nem beszélem meg, Viszont vangy egy olyan is akivel nagyon őszintén tudunk komunikálni.
  • Tizedikes diák: A szüleimmel elég rossz a kapcsolatom, ha tehetem nem osztok meg velük semmit. Nekem inkább a barátaim a bizalmasaim. Velük osztom meg a problémáimat, ők azok akikre számíthatok , bajban vagyok. Ők segítenek nekem. Jó barátaim vannak. Ha olyan gondban vagyok amit, csak felnőttnek mondhatok el, vagy csak őt tud segíteni akkor, nagymamámnak elmondhatom, vele jól kijövök, a szüleimmel nem igazán beszélek a problémáimról.
  • Tizenegyedikes diák: Nem rég említettem, hogy volt egy barátom, akivel felbomlott a barátságunk, nem állta ki a próbákat. Ez a barátom volt az akinek mindent elmertem mondani. Ebben a barátságban az volt a legjobb, hogy hárman voltunk Isten és mi ketten, sajnos vége. Most nincs állandó személy akivel a gondokon, örömökön osztoznék. Vannak barátaim akikkel szoktam beszélgetni, de nekik nem merek mindent elmondani, vannak olyan érzések fájdalmak, amiket nem tudok elmondani, akárkinek.
  • Tizenegyedikes diák: Hát, én a legtöbbet bajomat, gondomat, örömömet a barátommal osztom meg, mert ő nem csak a párom, hanem barátom és társam is egyben. Kölcsönösen segítjük egymást, amiben tudjuk, kapcsolataim úgy, mint a suliban otthon is nagyon jók. Ritka, hogy összevesszek valakivel, ahhoz nagyon nagy dolgot, kell elkövessen ellenem.
  • Tizenkettedikes diák: A gondjaimat a barátaimmal beszélem meg, de a szüleimmel is. Szerintem nagyon fontos, hogy a szülők tudjanak a gyerekükről, persze nem mindent, de nem helyes az, ha a gyermek semmit sem mond el otthon. A szülőkkel való kapcsolat kétoldalú, ha a gyermek nem mond el otthon mindent, az a szülő hibája is.
  • Tizenegyedikes diák: A problémáimat én nem szoktam megbeszélni senkivel, én általában magamba fojtom. Nem mindig segít, de mások nem értenek meg igazán, nem is nagyon érdekli őket, hogy mi van velem.
  • Tizenegyedikes diák: Az egyházat nem igazán érdekli, hogy mi van velem, sem másokkal. Nekik például még egy temetésért is kell fizetni, így az egyház ki van zárva a probléma megoldásaimból. Én a szüleimmel beszélem meg a gondjaimat, valamint a közeli barátokkal. De ez is attól függ, hogy milyen problémáról van szó.
  • Diák: Szerintem a kapcsolataim elég jók. Az, hogy a problémáimat kivel osztom meg az a probléma jellegétől függ. De mindenképp először Istennel, aztán a barátnőmmel beszélem meg, meg esetleg a szüleimmel. Időnként lelkészi beszélgetésekre is szoktam járni. A barátaimat nagyon szeretem és ők is engem, velük könnyedén megbeszélek mindent, a szüleimmel is szoktam beszélgetni, de ők szülők, és az olyan... nem tudom kifejezni magam.
  • Tizenkettedikes diák: Én leginkább Istennel beszélem meg a gondjaimat, Ő biztosan megért és meghallgat. Mások nem mindig figyelnek rám, meg nem is nagyon akarom traktálni őket az én „piti kis” ügyeimmel, úgy sem vennék komolyan, vagy csak hülyeségeknek tartanák. De tudom, hogy nem vagyok egyedül Isten segít engem.

    Hát ez csak néhány diák válasza, még nagyon sok ezekhez hasonló, vagy ezektől eltérő válasz van, de szerintem most ennyi elég ahoz, hogy némi fogalma legyen az olvasónak, arról, hogy ki kiben miért bízik meg/ nem bízik meg.

1 megjegyzés:

Csokmai Dávid-Imre írta...

... jó kérdés, amit fejtegetsz.
-Látom, hogy az én válaszom is itt van... :D Nem volt hiábavaló a gondolkodásom a válaszokon... (vagy lehet h csak azé másoltad be, mert nem kellett begépeld kézzel:)).. kitudja)

Ügyes munka!

GBY, Mirjám!