szerda, október 12

A cikkem első része

Édesanyám szerint jó volna, ha közzétenném a cikkemet, ha már úgy is olyan sokat emlegetem.
Hát itt van egy része. 

A diákok véleménye a tinédzser korról
Azzal mindenki egyetért, hogy a tinédzser kort nehéz megmagyarázni, bonyolult, nem lehet megfejteni a fiatalokat. A szerintünk most a legnehezebb az élet, habár ezt felnőttek cáfolják ( én személy szerint, nem tudhatom, milyen lesz ezután, ezért nem mondom, hogy a legnehezebb, de nem könnyű). Hullámzó az érzelem- és hangulatvilágunk, egyszer fönt (szeretünk, odáig vagyunk valakiért, szerelmesek vagyunk, boldogok, vidámak, életerősek vagyunk és úgy érezzük bármire képesek vagyunk, stb.) egyszer lent (nem akarunk látni senkit, ki nem állhatjuk, azt akit eddig szerettünk, magunk alatt vagyunk, szomorúak, vagyunk és úgy érezzük mindenki ellenünk fordult stb.).
Ez a kor viszont nagyon fontos része az éltünknek, ekkor válunk gyermekből felnőtté, ezért nem mindig tudunk beilleszkedni a társadalomba, mert már nem érezzük magunkat, gyereknek, de még felnőttek sem vagyunk. Ennek ellenére sokszor azt hisszük magunkról, hogy már felnőttek vagyunk, hogy nekünk már mindent szabad, úgy gondoljuk, hogy tökéletesek vagyunk. Nem érdekel, hogy mások milyen jót tanácsot adnak, ezért lázadunk a felsőbb hatalmak ellen, olyanok vagyunk , mint azok a kisgyermekek akik mindenre azt mondják, hogy NEM. Nem nagyon számít az, ha tudjuk, hogy amit tenni fogunk baklövés. Fejest ugrunk a mély vízbe az intő figyelmeztetések ellenére, de utána elvárjuk, hogy kihúzzanak, mivel még legtöbbünk „úszni” sem tud.
Magunk sem tudjuk igazán, hogy kik vagyunk, mit akarunk, de mégis úgy teszünk, mint akik mindennel tisztában vannak. Szükségünk van megismerni saját magunkat, valamint a társainkat és a felnőtteket. Túlságosan önközpontúak vagyunk, sokszor azt hisszük, hogy a világ körülöttünk forog, nem figyelünk mi sem a másik bajára, gondolatára.
Sokan befolyásolhatóak, nagyon sokat számít a baráti kör, az, hogy otthon milyen nevelést kap az illető. Nem szeretünk kilógni a sorból, szeretnénk tartozni valahova. Legtöbben nem merik felvállalni önmagukat, a véleményüket, ezért mások után rohangálnak, mások mögé rejtőznek el. Vannak olyanok akiknek csak a divat, a trend számít, nem érdeklik őket a valódi értékek.
A tinédzser kor a lehetőségek kora,; vannak akik jól kihasználják a lehetőségeiket, de vannak olyan fiatalok, akik elpazarolják ezt az időt. Sok tinédzser a bulizásban, piálásban, cigizésbe lel örömet, nem mintha ezek nem lennének az élet részei, de mindent csak mértékkel mások a szerelemben találtak önmagukra, de van egy kevés rész amelyik a tanulással , új dolgok megismerésével, felfedezésével foglakozik, ebben leli örömét. Vannak olyanok, akik mindent kipróbálnak, felfedezik a világot, ez természetes, hisz kíváncsiak vagyunk. Az „ideális” tinédzser, már ha létezik ilyen, mértékkel szórakozik, tanul, nem csak a mának él, hanem gondol a jövőjére is. Mégis a kamaszok nagy részét, már nem érdekli, annyira a tanulás, mint eddig, azon gondolkoznak, hogyan úszhatnák meg az órákat, hogyan csalhatnának a vizsgákon, de majd csak benő a fejük lágya. Vannak olyanok akik jól érzik magukat a bőrükben, szeretnek fiatalok lenni, de vannak olyanok is, akik már nagyon várják a felnőtt kort, szeretnének ezen az időszakon, minél hamarabb túl lenni.
Sok hibát elkövetünk, tudunk ezekről a hibákról, néhányunk még tanul is belőlük. Rengeteg változáson megyünk keresztül, amiket mindenki másképp dolgozik fel, egyikőnk könnyebben, gyorsabban, másikunk, nehezebben, több idő elteltével. A tinédzser kort persze mindenki másképp éli meg, ez egyénektől függ. Nem sok a felelősségérzetünk, de ez is neveltetés és egyéniség kérdése. Az élet mégis jó most, mivel azt tehetünk amihez, kedvünk van, hibázhatunk, lehetünk rosszak, és mégis eltartanak, szeretnek, gondot viselnek rólunk, ezért hálásabbak kéne legyünk.
Néha túlreagálunk dolgokat, túlzásokba esünk azért, hogy végre felfigyeljenek ránk. Több odafigyelésre van szükségünk, mint eddig persze nehéz megérteni minket, de vannak olyanok akik, meg sem próbálnak megfejteni. Sokan viselkedési problémákkal küszködnek, talán ők sem szeretik azt, ahogyan viselkednek, de mégis ilyenek, el kell fogadnunk őket is, remélhetőleg idővel változnak. Vannak fiatalok, akiknek otthon ebben a korban megromlanak a viszonyok, amíg másoknak jobbak lesznek a szülőkkel való kapcsolataik, ez is attól, függ ki mennyire nyitott, kit, hogyan neveltek. Legtöbben ekkor fedezik fel a világot, de ez így van jól.
A lényeg, hogy változunk, felkészülünk, tanulunk, hogy majd, ha elérjük a felnőtt kort, élni tudjunk.
Még nagyon sokat kellene írjak, de még akkor sem lenne elég ha 100 oldal telne be a tinédzserek viselkedését leíró résszel, mert mindig akadnak kivételek különleges esetek. Mi megfejthetetlenek vagyunk. Amikor azt, hisszük vagy hiszi valaki, hogy megismert egy fiatalt, akkor jön rá arra, hogy több dolog van az illető tinédzserben amit nem fedezett fel , mint amit kiismert.

Nem modhatom, hogy nagyon jól sikerült volna, de szerintem a lényeget ki lehet belőle hámozni. :D

1 megjegyzés:

mutter írta...

na, te nagyon jól ismered a korod, magad, mindent:) mostmár csak meg kell bírkózni vele:)
milyen ügyesen írsz......