kedd, október 18

  Olyan boldog vagyok, igazából nem tudom, hogy miért csak az vagyok/ voltam a napokban.
A tanuláshoz még nem nagyon jött meg a kedvem, de már a szándék meg van bennem. Gondolom ez jó jel. Habár  a délutánok olyan hosszúnak tűnnek, hogy azt hiszem: "még van időm"; ezért úgy döntöttem, visszatérek az eredeti szokásomhoz, vagyis a tanulással kezdem a délutánt.
Pénteken és tegnap voltunk kampányolni az iskolában. El kellet mondjuk, hogy miért jelöltettük magunkat a diáktanács elnöki posztjára.  Én nem igazán akarok elnök lenni, ezt hangoztattam a kampányoláson is. Nagyon örülök annak, hogy vannak nálam rátermettebbek erre a feladatra, remélem, hogy ezt mások is észre vették.
Tehát tegnap csak 5 órakor érkeztem haza, három óráig vonultunk osztályról osztályra. Amikor véget ért ez  az egész én az egyik osztálytársamhoz (Bekkához) mentem el, hogy nála várjam meg édesanyámat, aki fél ötkor jött a kicsikért. Jól elbeszélgettünk, hamar eltelt az a másfél óra.
Rendet kéne csináljak a szobámban. Vasárnap nem találtam az egyik felsőmet, ezrét mindent feldúltam, Hétfőn elaludtam (korán akartam ott lenni az iskolában, hogy még tanuljak bioszból, ezért nem mentem édesapámmal, nyolckor), 6:40 kor keltem (ez kicsit hosszabb történet, de most nincs időm leírni), így tíz perc alatt kellett elkészülnöm, hogy elérhessem a 6:50-es buszt. Hát, ez sem segített a szobám helyzetén. Aztán tegnap délután, amikor haza jöttem nem csináltam rendet nem volt kedvem sőt, ha már rendetlenség van, mit számít az, ha ezt sem teszem a helyére. Gondoltam ma rendet teszek. Nem vagyok az a  rendes típus, de az amit a szobámban műveltem már nekem is sok, de helyre hozom.

Nincsenek megjegyzések: