péntek, szeptember 23

Kórházban


Teganp előtt az iskolában vallás órán rosszul éreztem magam (fejfájás, hányinger) ezért átmentem az aszisztesnőhöz aki adott egy  hányinger elleni gyógyszert. Ezt követüen szünetbe, hatszor hánytam, majd infó órára, nem mentem be és a friss levegőn jobban lettem, majd amikor kicsengettek, a többiekkel beszélgettem, amikor megszédültem és neki estem a falnak, majd az igazgatónő hazaküldött. Tegnap, édesapámmal elmentünk Margittára az orvoshoz, aki beutalt Váradra, agydaganat szindrómával. (mivel Berekfürdőn bevertem a fejem). Édesapámmal egyszer elmentünk a betlehemi gyülekezetbe, azután pedig a kórházba, ahol megvizsgáltak, kikérdeztek, majd elküldtek a mentővel a körzeti kórházba egy CT-re, ahol kiderült, hogy nincs agydaganatom, amit én már tudtam, nem is féltem emiatt. Nem láttak semmilyen elváltozást a fejemben. Ezt követően, befektettek a gyermek klinikára.  Úgy néz ki, hogy a hétvégét itt fogom tölteni. Bár voltak terveim, (elmenni a krasznai konfira), most másképp alakultak a dolgok. A fejem még fáj, hol jobban hol kevésbé, a szobatársaim románok, de egész jól megértjük egymást, velem egyidősek, plusz a hozzátartozóik.
Olvasgatok, de egyszerre nem tudok nagyon sokat ha fáj a fejem. Imádkozok (most sok időm van rá), és remélem, hogy nem kell sokat hiányoznom az iskolából, ugyanis nem szeretek pótolni.
Ma meglátogatott Anett akivel beszélgethettem. Olyan érzsem van, mintha egy elmegyógyitnézetbe zártak volna, be, állandó megfigyelés alatt vagyunk (kamerák), rácsok az erkélyen, az ablakok csak bukóranyithatók, a szobákban pedig nincs áram. 
A délutánt egy pszichológussal töltöttük, akivel beszélgeni kellet, olyan furák, pszichológusok, mindenkinek a problémáit keresik, és nem hiszik el, hogy van olyan ember akinek, nincs szüksége rájuk, mert van Krisztusa.
Megismerkedtem egy lánnyal, Dórival ő 17 éves, és magyar, valamint, az egyetlen olyan személy az emeleten akivel normálisan tdok komunikálni. Örülök, hogy megismerhettem, már volt alkalmam vele is beszélgetni, és még lesz is hétvégén.

4 megjegyzés:

etelka írta...

Drága Mirjám!
Mielőbbi gyógyulást kívánok és türelmet.Nagyon sok szeretettel gondol Rád
Etelka.

Bohus András írta...

Kedves Mirjám!
Milyen jó, hogy Te is megismerhetted az Úr Jézust, segítségül hívhatod az ő nevét. Kívánjuk neked, hogy ott a kórházban is tapasztald közelségét. Ő adjon neked teljes gyógyulást! Szeretettel gondolunk rád!

Siko Margit írta...

Kivanok gyogyulast es hiszem hogy nincs semmi komoly egy kis jarvany ammi elmulik hamar.

Csokmai Dávid-Imre írta...

Gyógyulást!
Várunk haza, hiányzol!