vasárnap, július 24

Berekfürdőn

Most érkeztem haza (vagyis Debrecenbe) Berekfürdőről. Mamával ketten vagyunk itthon. Nagyon jól telt, habár nagyon örültem volna, ha Lidi is velünk üdülhetet volna. Sokat fürödtünk, meg pihentünk.
Szerda reggel érkeztünk meg, de csak délután mehettünk ki a strandra, mivel a mi érkezésünket egy nagy vihar is követte (ami persze enyhébb erősebb formában minden nap megjelent). Délután a strandon megismerkedtem egy iskolásokból álló csoporttal, aki ezen a héten ott táboroztak. Kisebbek voltak, mint én (4-7 osztályosak), de ennek ellenére jól el beszélgettünk. Viszont azt figyeltem meg, hogy állandóan a szerelemről bezsélnek, amikor még nem is tudják, hogy mi is az. Van olyan köztük akinek már 5-6 "pasija" is volt. Hát normális ez? Nagyon is elcsodálkoztak azon amikor én megmondtam, hogy nekem nem volt és még egyenlőre nem is szeretném hogy legyen.
Csütörtökön délelőtt a strandon azzal "foglalkoztam, (mivel a tegnapi csapat nem volt ott), hogy megfigyeltem , hogy ki mit és hogyan csinál. Először két lány (15-16 évesek) esett áldozatomul akik, éppen szerelmi "problémájikat" osztották meg egymással. Egyik x-be volt szerelmes, de az meg y-ont szerette, meg nem tudták eldönteni, hogy tényleg szeretik-e azt akibe "szerelmesek" stb.. Őket követte egy kislány aki a nagytatájával bezsélegetett aról, hogy a családjukban ki hány éves. Végül megtudtam, hogy a lány 10 éves , az édesapja 36, a keresztapja 38 valamint a tatája 55 évesek. Ami azt illeti nem egy matek zsni mivel a tatája kb 15 percig próbálta rávezetni arra, hogy az édesapja hány éves, azuttán megérkezett a nagymamája és elment a gyerek. Utánna egy családon akadt meg a szemem, amelyik ott ült melettem egésszen ebédidőig. Volt két ikerlány olyan 11 év körüliek, meg egy 5 éves Panna nevezetű huguk, aki körül forgott a világ, mindenki odáig volt érte, pedig szerintem elég hisztis volt, bár ez az én véleményem. Hát ezzel a kis szabálytalan viselkedésemmel el is telt az időm, mert amájék hamar megjelentek és mehettünk is ebédelni. Ebéd után én haza mentem és lepihentem . Pénteken nem mentem fürdeni , de délután voltunk sétálni amit egy előadás meghallgatása követett. Jókai Anna beszélt a családról, előadásának címe Fészek vagy kalitka?, nekem tetszett. Könyvett is vettünk amit dedikiált is. A szombati nap jellegzetes eseménye az volt, amikor egy nagyot estem. Reggel érkezésünket követően azon gondolkodtam, hogy ugorjak vagy a lépcsőn menjek be a medencébe. Végül a lépcső mellett döntöttem, ez volt a vezstem. Mivel ahogy sétáltam a lábmosóban a lépcső felé megcsúsztam és elvágódtam, a fejemet nagyon megütöttem és egy pár horzsolást is szereztem, de egyébként, semmi bajom. Mamáék szerint, úgy pattantam fel, mint egy labda, az úszómesterek még csak észresem vették, hogy elestem, pedig ott álltak tőlünk pár méterre. Bár a fejem egész nap fájt és még most is sajog nagyon örültem, hogy délelőtt sütött a nap, most először . Délután hazamentem és pihentem, a mamáék által "várva várt" hányingerem nem volt, tehát végre befejezték a túlzott aggódást. Nem tudom én olyan vagyok aki, csak azt sszereti, hacsak az édesanyja aggódik érte. Nekem az bőven elég. :D MA pedig délelőtt sétáltam Bibliát olvasgattam és elméledtem. Hiányzik már a gyülekezetbe járás, már nagyon várom, hogy szerdán mehessek a bibliaórára. Ezt követően pedig fényképeztem, tájat és persze az embereket, mindenkit, rengeteg képet készítettem, furább nál furább emberekről, mert, hát minden emberben van valami fúrcsa.

1 megjegyzés:

Veressné Ady Anna írta...

"Mindenütt jó,de legjobb otthon !"
"Minden gyermeknek az anyja mellett a helye "...

Ezeket a népi mondásokat te ismételgetted itt nálunk a Hargitán 4 éves korodban.
Most csak elismételtem amit akkor mondtál ,igy kivánva kellemes hazaérkezést.Édes otthon Érszőllősön....