csütörtök, június 2

Áldozócsütörtök

Ma Krisztus Mennybemenetelének napját ünnepeltük. Nem mentem iskolába. Délelőtt imaházban voltunk. Édesapám prédikált: az Apcsel első részéből. Az osztálytársaimnak ma nem voltak óráik tartva, mert ma munka nap volt. Megkaptuk a matek felmérőket. Nagy meglepetésemre nem 4es hanem 8as. Még most sem tudom elképzelni, hogy tudtam ennyire mellé fogni. Altalában eleggé jól tudom, hogy hányast fogok kapni. Most pedig....olyan biztos voltam a kudarcban. Végül is örülök annak, hogy jól sikerült. Délután pihentem. Jó volt egy kicsit lazítani. Este ismét imaházba voltam. Lippai testvér predikált. Édesapám, Jémina és Virág elmentek Pérba. Gondolom nemsokára hazaérnek. Édesanyám tanul az allamvizsgára, Judit és Napsugár mesét néznek. Én pedig irogatok. Délelőtt az imaóran a kijelölt ige volt felolvasva: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, higgyetek énbennem." János 14:1. Ezzel az igevel az utóbbi időben többször is találkoztam. Hát igen mostanában sokat aggodalmaskodtam, a jegyeim miatt, a nyári szünidő miatt és még sok dolog miatt. Nem tudtam mindig teljesen Istenre bízni magam és a "problémáim". Ma délelőtt is azért aggódtam, hogy majd más osztallyal kell dolgozzak. Végül az imaóran, rádöbbentem arra, hogy amikor Istenre bíztam magam soha nem ért csalodás (esetleg kellemes). Remélem, a mai nap volt az utolsó amikor magam próbáltam megoldani a problémáim. Hiszen van egy oltalmazóm, királyom akiben bízhatok, akiben hihetek. Ez olyan jó. Ui.Olyan boldog vagyok. Ismét elmondhatom, hoigy jó napom volt.

Nincsenek megjegyzések: