szerda, február 10

Lábnyomok

Most egy verset írok ide, aminek a címe:
LÁBNYOMOK
 
Egy apa a kislányával
A mély hóba lépked
Szól az apa: -Várj gyermekem,
Majd előtted megyek.
Utat taposok a hóban,
S te utánam jöhetsz.
Nem esel el, ha ügyesen
Lábnyomomba lépkedsz
Nem volt könnyű az apának
Nyomdokán haladni.
A kicsi gyermek lábaknak
Nagyot kellet lépni,
Kis csizmáit mégis büszkén rakta
Nyomról nyomra,
S boldog biztonsággal tudta,
Hogy eljutnak haza…
Életünk nehéz útján is lábnyomok vezetnek.
Valaki már előttünk járt,
Vette a keresztet.
Nem választott könnyű utat.
Vércsepp jelzi nyomát…
Sötét völgyön, szakadékon,
Kemény rögökön át…
De az út felfelé vezet,
Fénylő hegyen fut,
Míg a ragyogó hegytetőn
Eléri a kaput.
És mi gyenge gyermekei
Lépkedünk nyomdokán.
Nem a mi utunk sem,
Botlunk, esünk bukunk.
Olyan kemények a rögök
Hányszor lemaradunk
Drága hű vezérünk mögött.
Szívünk fél és remeg,
Mert nem vagyunk mi hősök,
Csak gyarló emberek.
De a szívünk vonz utána,
Botlunk, mint a gyerek,
S annál inkább megtagadjuk
Ezt a gyáva testet.
Lábunk hittel igazodik
Áldott nyomdokába,
Haladunk merre ő haladt
Szívünk vonz utána.
Bár, ha néha el is esünk
Tudjuk, hogy ez az út
Melyen hazavágyó lelkünk
Igazi célba jut.ÁMEN
Ma este olvastam először ezt a verset, és azonnal megtetszett. A szerzőt nem ismerem.

2 megjegyzés:

etelka írta...

Ez egy nagyon szép vers, drága Mirjám.Hálás vagyok, hogy megosztottad.És nagyon tetszik a blogod.Szeretettel gondol Rád
Etelka.

Eszter írta...

Jajj ez a vers annyira szep...es nagyon igaz is.Jo lenne ha ezt mindenki tudna...nagyon aranyos vers.Itthon mar mindenkinek megmuttattam!!!Udvozollek!:)